MN 2.
… - Melyek hát a figyelemre méltatlan tartalmak? Azok a tartalmak, amelyeknél a fel nem kélt vágy szennye felkél, s a meglévő vágy szennye táptalajra lel, amelyeknél a fel nem kélt létesülés szennye felkél, s a meglévő létesülés szennye táptalajra lel, amelyeknél a fel nem kélt nem-tudás szennye felkél, s a meglévő nem-tudás szennye táptalajra lel… '
S hitvány figyelemmel az ember így gondolkodik: „voltam-e vágy nem voltam a múltban, mi voltam a múltban, milyen voltam a múltban, megszületvén mi lettem a múltban? Leszek-e vagy nem leszek a jövőben, mi leszek a jövőben, milyen leszek a jövőben létesülvén mivé leszek a jövőben?” A jelenben pedig ezek a kétségek emésztik: „vagyok-e vagy pedig nem vagyok, mi vagyok, milyen vagyok, honnan jött, hová távozik ez a lény?”
Aki pedig ilyen hitvány módon gondolkozik, azt rabul ejti a hat tévképzet valamelyike: „önmagam vagyok” - válik bizonyossá, „nem vagyok önmagam” - válik bizonyossá, „önmagam által ismerem meg önmagam” - válik bizonyossá, „önmagam által ismerem meg azt, hogy nem vagyok önmagam”
- válik bizonyossá, „nem önmagam által ismerem meg önmagam.” Vagy pedig az a képzete támad: „önmagam itt van, és majd ott születik újra, ha a jó és rossz tettek gyümölcsét fogyasztja, önmagam tartós, folytonos, múlandótlan, változatlan, örökké megmarad.”
Koldusok, ez a tévképzetek útvesztője, a tévképzetek barlanglyuka, a tévképzetek szurdoka, a tévképzetek bábjátéka, a tévképzetek forgataga. Ezekből fonódik a szenvedély köteléke, ami az embert az újraszületések körforgatagához köti. És a szenvedélyek kötelékébe kötött, tapasztalatlan, hétköznapi ember nem szabadul meg a születéstől, vénüléstől, haláltól, gondtól, panasztól, fájdalomtól és csüggedéstől, bizony, ezt mondom én…
Lásd még MN 2
