DN 2. 42-67.
…- S miután a koldus elhagyta a világi életet, szerzetesként él, a Rendi Fegyelem előírásait követve. Azon buzgólkodik, hogy üdvös életet éljen, veszedelmet lát a legkisebb ártásban is. Leteszi a fogadalmakat, és törekszik betartani őket. Erényes tetteiben és szavaiban, feddhetetlen, tiszta életet él, az erényes magatartás szabályait követi. Őrt áll az érzékek kapujában, tudatos figyelemmel cselekszik, teljes elégedettségben él.
S miből áll a koldus erényes élete, ó Nagykirály? Tartózkodik az ártástól, … az önként nem adott elvételétől, … a kicsapongó élettől, … a hazugságtól, … a becsmérléstől, … a durva beszédtől, … az üres fecsegéstől, … a zúzott magokból erjesztett italoktól …
S miképpen áll őrt a koldus az érzékek kapujában, ó Nagykirály? Akképpen, ó Nagykirály, hogy ha megpillant egy alakzatot, úgy nem mozdítja ki sem az összkép, sem annak részelemei. Arra összpontosít, hogy gátat szabjon annak, ami a látás fölött nem őrködők tudatában felkelti a vágy és a viszolygás káros tartalmait. Őrt áll a látás kapujában, és arra összpontosít, hogy gátat szabjon a látvány általi elragadtatásnak. Ha meghall egy hangot, úgy nem mozdítja ki sem az összhang, sem annak részelemei. Arra összpontosít,… hogy gátat szabjon a hallott általi elragadtatásnak. Ha érez egy szagot, úgy nem mozdítja ki sem a teljes szagérzet, sem annak részelemei. Arra összpontosít,… hogy gátat szabjon a szagolt általi elragadtatásnak. Ha megízlel egy ízt, úgy nem mozdítja ki sem a teljes íz, sem annak részelemei. Arra összpontosít,… hogy gátat szabjon a ízlelt általi elragadtatásnak. Ha tapint egy érzetet, úgy nem mozdítja ki sem a teljes érzet, sem annak részelemei. Arra összpontosít,… hogy gátat szabjon a tapintott általi elragadtatásnak. Ha egy tartalmat tapasztal magában, úgy nem mozdítja ki sem a tartalom összessége, sem annak részelemei. Arra összpontosít,… hogy gátat szabjon a gondolkodás általi elragadtatásnak. Az érzékszervekben megvalósuló nemes éberség páncéljában olyan boldogságot tapasztal, amelyet fel nem kavar semmi sem. Ekképpen áll őrt a koldus az érzékek kapujában, ó Nagykirály.
S miképpen cselekszik a koldus tudatos figyelemmel, ó Nagykirály? Akképpen, ó Nagykirály, hogy ha elindul vagy megérkezik, tudatosan teszi, ha előre néz, vagy körül tekint, tudatosan teszi, ha karját és lábát hajlítja vagy kinyújtja, ha alsó ruháját vagy köntösét vagy koldulócsészéjét hordja, tudatosan teszi, ha eszik, iszik, rág, ízlel, vagy szükségét végzi éppen, tudatosan teszi, ha jár, áll, ül, alszik, ébred, beszél vagy hallgat, tudatosan teszi. Ekképpen cselekszik a koldus tudatos figyelemmel, ó Nagykirály.
S miképpen él a koldus elégedetten, ó Nagykirály? Nagykirály, a koldus beéri a magán viselt öltözékkel, s a testét fenntartó étellel, amit alamizsnaként kapott. Bárhová vezessen útja, magán hordja minden vagyonát. Olyan a koldus, mint a szárnyas madár, kit repüléskor csupán a tolla súlya húz. … Hát ekképpen él a koldus elégedetten, ó Nagykirály.
A nemes erényekkel felszerelkezetten, nemesen őrködve az érzékszervek kapujában, nemes, tudatos figyelemmel, nemesen elégedetten, magányos helyre húzódik vissza: erdőbe, fa tövébe, hegyre, szurdokba, barlangba, halott-égető tisztásra, bozótosba, a szabad ég alá, szalmakazal alá. Ételkolduló útjáról visszatérve keresztbetett lábakkal, egyenes testtartásban leül, és a jelenlétet gyakorolja.
Lásd még DN 2
