MN 22.
… - Koldusuk! Mit gondoltok, állandó-e az alakzat vagy pedig állandótan?
- Állandótlan, uram.
- Ami állandótlan, az boldogságot jelent-e vagy pedig szenvedést? - Szenvedést, uram.
- Ami állandótlan, ami szenvedést jelent, ami változékony dolog, lehet-e arról azt mondani: az az enyém, az én vagyok, az én magam vagyok?
- Bizony, nem lehet, uram.
Koldusok! Mit gondoltok, állandó-e az érzet vagy pedig állandótlan? …lehet-e arról azt mondani: az az enyém, az én vagyok, az én magam vagyok?
Koldusok! Mit gondoltok, állandó-e az ismeret vagy pedig állandótlan? …lehet-e arról azt mondani: az az enyém, az én vagyok, az én magam vagyok?
Koldusok! Mit gondoltok, állandó-e a késztetés vagy pedig állandótlan? …lehet-e arról azt mondani: az az enyém, az én vagyok, az én magam vagyok?
Koldusok! Mit gondoltok, állandó-e a tudomás vagy pedig állandótlan? …lehet-e arról azt mondani: az az enyém, az én vagyok, az én magam vagyok?
Ezért, ó koldusok, minden alakzatot… érzetet… ismeretet… késztetést… tudomást… így kell szemlélni: az nem az enyém, az nem én vagyok, az nem én magam vagyok.
Lásd még MN 22
