DN 2. 75-82.
… - Amikor a koldus megtapasztalja, hogy eltűntek belőle az akadályok, megkönnyebbül. A megkönnyebbültet derű tölti el. Akinek szelleme derűs, a teste is elnyugszik annak. Ha teste elnyugodott, boldogság tölti el. Boldog szellemmel eléri az elmélyedést.
Az érzéki vágyaktól és a káros tartalmaktól megszabadulva gondolkodás és ítélet révén eléri az elmélyedésnek az eloldódás élményéből születő, első fokozatát, aminek a derű és a boldogság a jellemzője, és időzik ebben. Testét az eloldódásból születő derű és boldogság tölti el, átitatja minden irányból, úgy hogy nem marad egyetlen porcikája sem, amit ez az eloldódásból születő derű és boldogság át ne hatna.
Nagykirály, olyan ez, mint amikor az ügyes fürdőmester vagy fürdősinas porokat szór a rézedénybe, majd vízzel nedvesíti, keveri, habosítja. Végül olyan fürdőhab keletkezik, amelyet a nedvesség kívülről és belülről átitat, de mégsem folyékony. Nagykirály, hasonló módon tölti el a koldus testét az eloldódásból születő derű és boldogság, átitatja minden irányból, úgy hogy nem marad egyetlen porcikája sem, amit ez az eloldódásból születő derű és boldogság át ne hatna.
Ezután a koldusban elnyugszanak a gondolatok és az ítéletek, és eléri az elmélyedésnek az összpontosulásból születő, gondolkodástól és ítélkezéstől mentes, derű és boldogság által átitatott második fokozatát, ami megteremti a belső békét és a szellem összpontosulását, majd időzik ebben. Testét az összpontosításból születő derű és boldogság tölti el, átitatja minden irányból, úgy hogy nem marad egyetlen porcikája sem, amit ne hatna át ez az összpontosításból születő derű és boldogság.
Nagykirály, olyan ez, mint egy tavacska, amit belülről egy forrás vize táplál. Nem folynak a tóba patakok sem keleti, sem nyugati, sem északi, sem déli irányból. Bár az istenek nem küldenek záporokat az esős időben, ez a belső forrás mégis hűs vizet áraszt, eltölti, átitatja a tó vizét mindenfelé, úgy, hogy nem marad egyetlen része sem, amit a forrás hűs vize át ne hatna. Nagykirály, hasonló módon tölti eI a koldus testét az összpontosításból születő derű és boldogság…
Ezután a koldusban elhalkul a derű, és érintetlenül, éberen, tiszta tudattal időzik. Testében azt az egyedüli boldogságot tapasztalja, amelyet a bölcsek így neveznek: "az érintetlen éber boldogságban időzik". Ekkor eléri az elmélyedés harmadik fokozatát … Testét olyan boldogság tölti el, amely túl van a derűn, átitatja minden irányból, úgy hogy nem marad egyetlen porcikája sem, amit ez a derűn túli boldogság át ne hatna.
Nagykirály, olyan ez, mint egy tavacska, amit kék, fehér és piros lótuszvirágok borítanak. Vannak a tóban olyan virágok, amelyeknek gyökere, szára és virága is a víz tükre alatt marad. Kizárólag a vízben növekednek, gyökerüktől a csúcsukig átitatja, átmossa, eltölti, áztatja őket a hűs víz, úgy hogy a kék, piros és fehér lótuszvirágoknak nem marad egyetlen porcikája sem, amit ez a hűs víz át ne hatna. Nagykirály, hasonló módon tölti el a koldus testét ez a derűn túli boldogság…
Ezután a koldus eléri az elmélyedés negyedik fokozatát, aminek az a jellemzője, hogy túl van a boldogságon és szenvedésen, felette áll a jó és a rossz kedélynek, nem érinti boldogság és szenvedés, pusztán az érintetlenség és a jelenlét tudatából áll. A koldus ebben időzik. Ott ül a koldus, és tiszta, világos szelleme egész testét áthatja, úgy hogy nem marad egyetlen porcikája sem, amit ez a letisztult, világos szellem át ne hatna.
Nagykirály, olyan ez, mint egy tetőtől talpig fehér ruhába öltözött ember, akinek egyetlen porcikája sincs, amit a fehér ruha ne fedne. Nagykirály, hasonló módon tölti el a koldus testét ez a letisztult, világos szellem, úgy, hogy nem marad egyetlen porcikája sem, amit ez a letisztult, világos szellem át ne hatna…
Lásd még DN 2
