DN 2. 68-74.
… .A koldus… tartózkodik az érzéki vágytól, vágytalan tudattal időzik, megtisztítja szellemét az érzéki vágytól.
Tartózkodik a haragvó rosszindulattól, gyűlöletmentes szellemmel időzik, minden lény üdvére gondot fordít, megtisztítja szellemét a haragvó rosszindulattól.
Tartózkodik a renyhe közönytől, renyheségtől mentes szellemmel időzik, figyelmes, éber tudattal megtisztítja szellemét a renyhe közönytől. Tartózkodik az izgága gőgtől, békésen időzik, megtisztult lélekkel meg- tisztítja szellemét az izgága gőgtől.
Tartózkodik az elcsüggedéstől, a csüggedést legyőzve időzik, az üdvös tudat-tartalmak hitében meg nem inog, megtisztítja szellemét az elcsüggedéstől…
Olyan ez, ó Nagykirály, mint amikor az eladósodott üzletbe fog, sikerül az üzlet, s nemcsak adósságát tudja kifizetni, de a haszonból asszonyát a felékszerezi…
Olyan ez, ó Nagykirály, mint amikor a nagybeteg rosszul van, szenved, az étel nem ízlik neki, testéből kiszáll az erő. Idővel kigyógyul, az étel újra ízlik neki, testébe visszaszáll az erő…
Olyan ez, ó Nagykirály, mint amikor a börtönbe vetett kiszabadul, egészségesen és boldogan otthonába tér, és birtokát rendben találja…
Olyan ez, ó Nagykirály, mint a szolga, ki nem maga ura, gazdája tulajdona, nem mehet bárhová tetszése szerint. Idővel felszabadul, a maga ura lesz, nem a gazdája tulajdona, bárhová mehet, tetszése szerint…
Olyan ez, ó Nagykirály, mint amikor a jómódú, gazdag ember úton van a rengetegen át, étke szegényes, veszélyek lesnek rá. Idővel kiér a rengetegből, és egy békés, biztonságos faluba ér sértetlenül…
Ekképpen látja a koldus adósságnak, betegségnek, rabságnak, szolgaságnak és rengetegnek az öt akadályt, amíg magában le nem bírta őket, ó Nagykirály. S az adósság visszafizetésének, felgyógyulásnak, szabadulásnak, fel- szabadulásnak, biztonságos helynek látja a koldus azt, ha már lebírta őket magában, ó Nagykirály…
Lásd még DN 2
