Uda 8.4
Nibbána
Így hallottam. Egyszer a Magasztos Szávatthi közelében lakott, Dzséta Ligetében, Anáthapindika kolostorában1. Akkor, a Magasztos éppen egy Dhamma beszédet tartott a nibbánával kapcsolatban a bhikkhuknak, elmagyarázta nekik, szorgalmazta őket, ösztönözte őket, lelkesítette őket. És a bhikkhuk – befogadóan, figyelmesen, egész elméjükkel összpontosítva, odafigyelve – hallgatták a Dhammát.
És akkor, ahogy ennek a jelenetnek a lényegét megértette, a Magasztos ezt mondta:
Aki függ valamitől, az ingatag. A független nem inog meg. Mivel nincs ingadozás, nyugalom van. Mivel nyugalom van, nincs kívánság. Mivel nincs kívánság, nincs jövés&menés. Mivel nincs jövés-menés, nincs megszűnés&keletkezés. Mivel nincs megszűnés&keletkezés, nincs sem „itt” sem „ott” sem „a-kettő-közt”. Ez, csupán ez, a szenvedés vége.
