Uda 5.1
A Legkedvesebb
Így hallottam. Egyszer a Magasztos Szávatthi közelében tartózkodott, Dzséta Ligetében, Anáthapindika kolostorában1. Eközben, Paszénadi a Koszalák Királya pedig együtt volt a felső palotában Mállika Királynővel, és ezt kérdezte tőle: "Mondd csak Mállika, van bárki, aki kedvesebb számodra, mint te magad?"
"Nincs, felség" válaszolta ő. "Nincs senki kedvesebb számomra, mint én magam. És neked, felség? Van bárki, aki kedvesebb számodra, mint te magad?"
"Nincs, Mállika. Nincs senki kedvesebb számomra, mint én magam."
Akkor a király, elhagyva a palotát, elment a Magasztoshoz; odaérve meghajolt előtte, és leült mellé. Ahogy ott ült, azt mondta a Magasztosnak: "Uram, épp az előbb együtt voltam Mállikával a felső palotában, és ezt kérdeztem tőle: 'Mondd csak Mállika, van bárki, aki kedvesebb számodra, mint te magad?'
'Nincs, felség' válaszolta ő. 'Nincs senki kedvesebb számomra, mint én magam. És neked, felség? Van bárki, aki kedvesebb számodra, mint te magad?'
'Nincs, Mállika. Nincs senki kedvesebb számomra, mint én magam.'
És akkor, ahogy ennek a jelenetnek a lényegét megértette, a Magasztos ezt mondta:
Minden irányban keresve,
gondolva bármire, bárkire,
nem találsz senkit
aki kedvesebb magadnál.
Így van ez másokkal is,
számukra is a legdrágább: önmaguk.
Így hát ne ártson másoknak,
akinek kedves önmaga.
