Fordította: Bartha Rita
SN 22.46 Aniccatā Sutta (2) (PTS: S III 45)
Állandótlan (2)
Szávatthiban.
- Bhikkhuk, a forma állandótlan. Ami állandótlan, az szenvedés. Ami szenvedés, az nem-én. Ami nem-én, azt úgy kell látni, ahogyan valójában van, helyes belátással, a következőképpen: „Ez nem az enyém, ez nem én vagyok, ez nem az én énem”.
Bhikkhuk, a érzés állandótlan. Ami állandótlan, az szenvedés. Ami szenvedés, az nem-én. Ami nem-én, azt úgy kell látni, ahogyan valójában van, helyes belátással, a következőképpen: „Ez nem az enyém, ez nem én vagyok, ez nem az én énem”.
Bhikkhuk, az érzékelés állandótlan. Ami állandótlan, az szenvedés. Ami szenvedés, az nem-én. Ami nem-én, azt úgy kell látni, ahogyan valójában van, helyes belátással, a következőképpen: „Ez nem az enyém, ez nem én vagyok, ez nem az én énem”.
Bhikkhuk, a késztetések állandótlanok. Ami állandótlan, az szenvedés. Ami szenvedés, az nem-én. Ami nem-én, azt úgy kell látni, ahogyan valójában van, helyes belátással, a következőképpen: „Ez nem az enyém, ez nem én vagyok, ez nem az én énem”.
Bhikkhuk, a tudatosság állandótlan. Ami állandótlan, az szenvedés. Ami szenvedés, az nem-én. Ami nem-én, azt úgy kell látni, ahogyan valójában van, helyes belátással, a következőképpen: „Ez nem az enyém, ez nem én vagyok, ez nem az én énem”.
Amikor valaki ezt így látja, ahogyan az valójában van, helyes belátással, nem tart fenn több szándékot a múltra vonatkozóan. Amikor valaki nem tart fenn több szándékot a múltra vonatkozóan, nem tart fenn több szándékot a jövőre vonatkozóan sem. Amikor valaki nem tart fenn több szándékot a jövőre vonatkozóan, nincs több makacs ragaszkodás benne. Amikor valakiben nincs több makacs ragaszkodás, annak elméje szenvedélymentessé válik a forma, érzés, érzékelés, késztetések és tudatosság irányába és megszabadul a szennyeződésektől a nem-ragaszkodás által.
Mivel megszabadult, elméje szilárd; szilárd lévén megelégedett; mivel elméje megelégedett, ő sem zaklatott. Nem zaklatott lévén saját maga eléri a Nibbánát. Megérti: „leromboltatott a születés, a szent élet le lett élve, amit meg kellett tenni, meg lett téve, ez a létállapot nincs többé”.
Lásd még: SN 22.45
