Fordította: Nyitrai Gábor
További fordítások: Vekerdi József
MN. 72 Aggivacchagotta Sutta (PTS: M I 483)
Vaccshagottának a Tűzről
Így hallottam. Egyszer a Magasztos Szávatthi közelében tartózkodott, Dzséta Ligetében, Anáthapindika kolostorában. Akkor, Vaccshagotta a vándor-zarándok elment a Magasztoshoz, és mikor megérkezett, udvariasan üdvözölték egymást. Miután udvariasan üdvözölték egymást, leült mellé. Ahogy ott ült, Vaccshagotta a vándor-zarándok azt kérdezte a Magasztostól: „Hogy van ez, Gótama úr? Gótama úr azt a nézetet tartja, miszerint 'A világegyetem örökkévaló, ez az igazság, bármi más téves' ?”
„Vaccsha, én nem tartom azt, hogy 'A világegyetem örökkévaló, ez az igazság, bármi más téves'”
„Akkor Gótama úr azt a nézetet tartja, miszerint 'A világegyetem nem örökkévaló, ez az igazság, bármi más téves' ?”
„Vaccsha, én nem tartom azt, hogy 'A világegyetem nem örökkévaló, ez az igazság, bármi más téves'”
„Akkor Gótama úr azt a nézetet tartja, miszerint 'A világegyetem véges … a világegyetem végtelen … a lélek&test ugyanaz … a lélek az egy dolog, és a test az egy másik dolog … a Tathágata létezik a halálon túl … a Tathágata nem-létezik a halálon túl … a Tathágata létezik is és nem-létezik is a halálon túl … a Tathágata sem létezik, sem nem-létezik a halálon túl, ez az igazság, bármi más téves' ?”
„Vaccsha, én nem tartom azt, hogy 'A világegyetem véges … a világegyetem végtelen … a lélek&test ugyanaz … a lélek az egy dolog, és a test az egy másik dolog … a Tathágata létezik a halálon túl … a Tathágata nem-létezik a halálon túl … a Tathágata létezik is és nem-létezik is a halálon túl … a Tathágata sem létezik, sem nem-létezik a halálon túl, ez az igazság, bármi más téves'”
„Hogy lehet az, Gótama úr, hogy amikor Gótama urat megkérdezik, hogy az a nézetet tartja-e, hogy
'a világegyetem örökkévaló … a Tathágata sem létezik, sem nem-létezik a halálon túl: ez az igazság, bármi más téves', ő minden esetben azt válaszolja 'én nem tartom azt, hogy …' ?
Milyen hátrányt lát Gótama úr, ami miatt teljesen elhatárolja magát ezektől a nézőpontoktól?”
„Vaccsha, azzal, hogy egy nézőponthoz tartod magad, mint 'a világegyetem örökkévaló … a Tathágata sem létezik, sem nem-létezik a halálon túl: ez az igazság, bármi más téves' , az maga a nézőpontok dzsungele, az elméletek vadonja, a vélemények kifacsartsága, a spekuláció bilincse. És ez együtt jár mindenféle szenvedéssel, bosszúsággal, keserűséggel, lázzal. Nem vezet a világi küszködés megelégeléséhez, sem szenvedélytelenséghez, sem megszűnéshez. Nem vezet megnyugváshoz, sem közvetlen tudáshoz, sem teljes ráébredéshez, sem nibbánához. Ez az Vaccsha, ezt a hátrányt látom, ami miatt teljesen elhatárolom magam ezektől a nézőpontoktól.”
„Akkor, tartja magát Gótama úr bármilyen nézőponthoz egyáltalán?”
„Nézőponthoz tartani magát”, Vaccsha, az olyasmi, amit a Tathágata elhagyott (apanītaṃ).
Amit a Tathágata figyelembe vesz az ez:
'Ilyen a fizikai forma (rūpa), ilyen az eredete, ilyen az elmúlása (atthaṅgama);
Ilyen az érzet (vedanā), ilyen az eredete, ilyen az elmúlása;
Ilyen az észlelés (saññnā), ilyen az eredete, ilyen az elmúlása;
Ilyen az elme-képződmény (saṅkhāra), ilyen az eredete, ilyen az elmúlása;
Ilyen az érzék-tudat (viññāna), ilyen az eredete, ilyen az elmúlása.'
Emiatt mondom azt, hogy a Tathágata – minden kitalálással, minden felkavartsággal, minden 'én'-ezéssel & 'enyém'-ezéssel & önteltség-mániával végzett, szenvedélytelenül, elcsöndesedve (nirodha), lemondva, felhagyva velük, ragaszkodás nélkül – felszabadult (vimutta).”
„Gótama úr, akinek az elméje így felszabadult, az hol jelenik meg újra?”
„Vaccha, nem lehet róla azt mondani, hogy 'újra megjelenik.'”
„Tehát, nem jelenik meg újra?”
„Nem lehet róla azt mondani, hogy 'nem jelenik meg újra'.”
„Tehát, megjelenik is, és nem is jelenik meg újra?”
„Nem lehet róla azt mondani, hogy 'megjelenik is, és nem is jelenik meg újra'.
„Tehát, sem megjelenik, sem nem jelenik meg újra?”
„Nem lehet róla azt mondani, hogy 'sem megjelenik, sem nem jelenik meg újra'.
„Hogy lehet az, Gótama úr, hogy amikor Gótama urat megkérdezik, hogy akinek az elméje így felszabadult, az 'újra megjelenik … nem jelenik meg újra … megjelenik és nem is jelenik meg újra … sem megjelenik, sem nem jelenik meg újra', ő minden esetben azt válaszolja 'nem lehet róla azt mondani, hogy …'? Gótama úr, én most teljesen elvesztettem a fonalat, most össze vagyok zavarodva. Amit eddig tisztán értettem az eddigi beszélgetéseinkből, most teljesen elvesztett.
„Nem csoda, hogy elvesztetted a fonalat Vaccsha, nem csoda, hogy össze vagy zavarodva. Bizony mély ez a jelenség, Vaccsha. Nehezen látható, nehezen felismerhető, letisztult, kifinomult, túl a kitalálás lehetőségein, mesteri, a bölcsek tapasztalják meg. Azok számára nehéz ezt megismerni, akik mást gondolnak, mást gyakorolnak, mást kedvelnek, más céljuk van, más a tanítójuk.
Mivel ez a helyzet, Vaccsha, felteszek neked néhány kérdést, válaszolj úgy ahogy jónak látod.
Mit gondolsz Vaccha: ha egy tűz égne előtted, tudnád azt, hogy 'egy tűz ég előttem'?”
„Igen Gótama úr, ha egy tűz égne előttem, tudnám azt, hogy 'egy tűz ég előttem'.”
„És ha, Vaccsha, valaki megkérdezne: 'ez a tűz ami előtted ég, mitől függ az, hogy ég?' Erre a kérdésre mit válaszolnál?”
„Azt válaszolnám, Gótama úr, hogy 'ez a tűz ami előttem ég, fűtől és fadaraboktól függően ég.'”
„És ha a tűz ami előtted ég kialudna (nibbāyati), tudnád azt, hogy 'ez a tűz ami előttem ég kialudt'?”
„Igen, tudnám.”
„És ha valaki megkérdezne, 'ez a tűz ami kialudt előtted, innen melyik irányba ment – keletre, nyugatra, északra, vagy délre?' Erre a kérdésre mit válaszolnál?”
„Egyiket sem lehet róla mondani, Gótama úr. Bámilyen tűz ami fűtől és fadaraboktól függően ég, attól, hogy feléli a tüzelőanyagát és nincs más tüzelőanyaggal táplálva – egyszerűen 'kialudt' (nibbuta) -nak van besorolva.”
Éppen így, Vaccsha, akármilyen fizikai forma, amivel a Tathágatát meghatározva az ember őt meghatározhatná: arról a formáról a Tathágata lemondott – a gyökerét elvágva, mint egy kiásott pálmafa, megfosztva a létezés feltételeitől, a természete szerint nem keletkezik újra. Felszabadulva a forma besorolásaitól, Vaccsha, a Tathágata mély, mérhetetlen, nehezen felfogható, akárcsak a hatalmas óceán. Nem mondható, hogy újra megjelenik. Nem mondható, hogy nem jelenik meg újra. Nem mondható, hogy megjelenik és nem is jelenik meg újra. Nem mondható, hogy sem megjelenik, sem nem jelenik meg újra.
Akármilyen érzet… Akármilyen észlelés… Akármilyen elme-képződmény …
Akármilyen érzék-tudat, amivel a Tathágatát meghatározva az ember őt meghatározhatná: arról az érzék-tudatról a Tathágata lemondott – a gyökerét elvágva, mint egy kiásott pálmafa, megfosztva a létezés feltételeitől, a természete szerint nem keletkezik újra. Felszabadulva az érzék-tudat besorolásaitól, Vaccsha, a Tathágata mély, mérhetetlen, nehezen felfogható, akár csak a hatalmas óceán. Nem mondható, hogy újra megjelenik. Nem mondható, hogy nem jelenik meg újra. Nem mondható, hogy megjelenik és nem is jelenik meg újra. Nem mondható, hogy sem megjelenik, sem nem jelenik meg újra.
Amikor ez elhangzott, Vaccshagotta a vándor-zarándok így szólt a Magasztoshoz:
„Ez olyan, Gótama úr, mintha egy falutól vagy piacvárostól nem messze állna egy hatalmas szála-fa: az állandótlanság miatt a levelei és ágai lehullanának, a kérge lemállana, a háncs lemállana, így egy későbbi alkalommal – a leveleitől, ágaitól, kérgétől és a háncstól megfosztva – ott állna megtisztítva a szilárd fatörzs. Éppen így, Gótama úr szavai megvannak tisztítva a levelektől, ágaktól, kéregtől, háncstól, úgy állnak mint a szilárd fatörzs.
„Ez csodálatos, Gótama úr! Csodálatos! Épp úgy, mintha felállítaná ami fejjel lefelé volt, leleplezné ami rejtve volt, megmutatná az utat annak aki elvesztett, vagy egy lámpát vinne a sötétbe, hogy akiknek van szemük láthassák a formákat, ugyanígy Gótama úr – többféle módon rámutatva – elmagyarázta a Dhammát. Mostantól Gótama úrhoz fordulok menedékért, a Dhammához, és a Bhikkhu Közösséghez. Emlékezzen rám Gótama úr laikus követőjeként, aki menedékért fordul hozzá, ettől a naptól kezdve, élete végéig.”
