Fordította: Nyitrai Gábor, 2008
További fordítások: Vekerdi József
MN 58. Abhayarājakumāra Sutta (PTS: M I 392)
Abhaya Hercegnek (a Helyes Beszédről)
Így hallottam. Egyszer a Magasztos Rājagaha közelében tartózkodott, a Bambusz Ligetben, a Mókus Menedéknél.
Úgy történt, hogy Abhaya Herceg elment Nigaṇṭha Nāṭaputtához, odaérve meghajolt előtte, és leült mellé. Ahogy ott ült, Nigaṇṭha Nāṭaputta azt mondta neki: "Gyere csak, herceg. Cáfolj rá a szamaṇa Gótama szavaira, és ez a kiváló hírnév fog rólad elterjedni: 'Abhaya Herceg rácáfolt a nagyerejű és hatalmas szamaṇa, Gótama szavaira.' "
"De tiszteletreméltó uram, hogyan tudnék én rácáfolni, a nagyerejű és hatalmas szamaṇa, Gótama szavaira?"
"Gyere csak, herceg. Menj el a szamaṇa Gótamához, és ha megérkeztél ezt kérdezd meg tőle: 'Tiszteletreméltó uram, mondana olyasmit a Tathāgata másoknak, ami nem esik jól nekik, ami megbántja őket?' Ha a szamaṇa Gótama, így kérdőre fogva, azt válaszolja, 'Igen, herceg, a Tathágata mondana olyasmit másoknak, ami nem esik jól nekik, ami megbántja őket', akkor azt kell neki mondanod, 'Akkor mégis mi a különbség közted uram, és egy akármilyen átlagember között? Hiszen az akármilyen átlagemberek is mondanának olyasmit másoknak, ami nem esik jól nekik, ami megbántja őket.' Ha viszont a szamaṇa Gótama, így kérdőre fogva, azt válaszolja, 'Nem, herceg, a Tathágata nem mondana olyasmit másoknak, ami nem esik jól nekik, ami megbántja őket', akkor azt kell neki mondanod, 'Akkor mégis hogyan mondhatta, uram, Dévadattának azt, hogy "Dévadatta a nyomorúságba tart, Dévatatta a pokolba tart, Dévadatta égni fog egy eónon át, Dévadattán nem lehet segíteni" ? Mert Dévadatta bizony felháborodott, kijött a sodrából attól, hogy ezeket mondta, uram.' Mikor a szamaṇa Gótama így kérdőre lesz fogva, nem tud majd se nyelni se köpni. Mintha csak egy kétszarvú sulyommag (trapa bicornis fa magja, hasonlít a sulyom vízinövény magjára) akadna az ember torkán: nem tudja se lenyelni se kiköpni. Éppen így, amikor ezt a kétszarvú kérdést teszed fel a szamaṇa Gótamának, nem tud majd se köpni se nyelni."
"Értem, uram." — válaszolta Abhaya Herceg, felkelt a helyéről, meghajolt Nigaṇṭha Nāṭaputta előtt, körbejárta, és elment a Magasztoshoz. Odaérve meghajolt előtte, és leült mellé. Ahogy ott ült, felnézett a Napra, és azt gondolta, "Ez ma nem a megfelelő időpont rácáfolni a Magasztos szavaira. Holnapra felajánlok egy étkezést, és a saját házamban kiforgatom a Magasztos szavait." Így ezt mondta a Magasztosnak: "Uram, kérem fogadja el a felajánlásom a holnapi étkezésre, a Magasztos és negyedmaga számára."
A Magasztos csöndben elfogadta.
Abhaya Herceg megértette, hogy a Magasztos elfogadta, felkelt a helyéről, meghajolt a Magasztos előtt, körbejárta, és elment.
Miután az éjszaka elmúlt, a Magasztos kora reggel magára öltötte a sárga szerzetesi leplet, majd felvette a kolduló edényét és külső leplét. Ezután elment Abhaya Herceg házához; megérkezve leült az előkészített ülőhelyre. Ekkor Abhaya Herceg a saját kezével, bőségesen ki szolgálta a Magasztost, kitűnő fő- és mellék ételekkel. Amikor a Magasztos befejezte az evést és elvette a kezét az edényétől, Abhaya Herceg megfogott egy alacsonyabb ülőhelyet, és leült mellé. Ahogy ott ült, azt kérdezte a Magasztostól: "Tiszteletreméltó uram, mondana olyasmit a Tathāgata másoknak, ami nem esik jól nekik, ami megbántja őket?"
"Herceg, erre nem lehet kategórikus igen-vagy-nem választ adni."
"Akkor ezzel uram, a Nigaṇṭháknak annyi."
"De herceg, miért mondod, hogy 'Akkor ezzel uram, a Nigaṇṭháknak annyi' ?"
"Épp tegnap volt uram, hogy elmentem Nigaṇṭha Nāṭaputtához, és … ő azt mondta … 'Gyere csak, herceg. Menj el a szamaṇa Gótamához, és ha megérkeztél ezt kérdezd meg tőle: "Tiszteletreméltó uram, mondana olyasmit a Tathāgata másoknak, ami nem esik jól nekik, ami megbántja őket?" … Mintha csak egy kétszarvú sulyommag akadna az ember torkán: nem tudja se lenyelni se kiköpni. Éppen így, amikor ezt a kétszarvú kérdést teszed fel a szamaṇa Gótamának, nem tud majd se köpni se nyelni.' "
Ahogy ez történt, éppen egy kisgyerek, egy baba feküdt Abhaya Herceg ölében. Így a Magasztos azt mondta Abhaya Hercegnek, "Mit gondolsz herceg, ha ez a kisgyerek, a saját hanyagságod, vagy a nevelője hanyagsága miatt, egy fadararbot vagy kavicsot venne a szájába, mit tennél?"
"Kivenném, uram. Ha nem tudnám kivenni rögtön, akkor a fejét a bal kezemben tartva, a jobb kezemen egy ujjat meggörbítve venném ki, még ha ezzel fel is sértem. Miért van ez? Mert szimpátiát érzek a kisgyerek iránt."
"Ugyan így, herceg:
[1] Az olyasmit, amiről a Tathāgata tudja, hogy tényszerűtlen, nem igaz, nem célravezető, nem esik jól másoknak, bántó, azt a Tathāgata nem mondja.
[2] Az olyasmit, amiről a Tathāgata tudja, hogy tényszerű, igaz, nem célravezető, nem esik jól másoknak, bántó, azt a Tathāgata nem mondja.
[3] Az olyasmit, amiről a Tathāgata tudja, hogy tényszerű, igaz, célravezető, de nem esik jól másoknak, bántó, azzal kapcsolatban a Tathāgata megvárja a megfelelő alkalmat, hogy megmondja, kifejtse.
[4] Az olyasmit, amiről a Tathāgata tudja, hogy tényszerűtlen, nem igaz, nem célravezető, de jól esik másoknak, kedves, azt a Tathāgata nem mondja.
[5] Az olyasmit, amiről a Tathāgata tudja, hogy tényszerű, igaz, nem célravezető, de jól esik másoknak, kedves, azt a Tathāgata nem mondja.
[6] Az olyasmit, amiről a Tathāgata tudja, hogy tényszerű, igaz, célravezető, és jól esik másoknak, kedves, azzal kapcsolatban a Tathāgata megvárja a megfelelő alkalmat, hogy megmondja, kifejtse.
Miért van ez? Mert a Tathāgata szimpátiát érez minden elő iránt."
"Tiszteletreméltó uram, amikor bölcs khattiya nemesek, bölcs brāhmiṇok, bölcs világi emberek, bölcs szamaṇák, egy kérdést kigondolva eljönnek a Tathāgathához és megkérdezik; megjelenik ez a gondolatmenet azelőtt az elméjében – 'Akik eljönnek hozzám és felteszik ezt a kérdést, én, így kérdőre vonva, ilyen választ adok majd' – vagy a Tathāgata ott helyben találja ki a választ?"
"Ebben az esetben, herceg, egy válaszkérdést teszek fel neked. Válaszolj úgy ahogy jónak látod. Mit gondolsz erről herceg, jól értesz a hintó részeihez?"
"Úgy van uram, jól értek a hintó részeihez."
"És mit gondolsz erről: amikor emberek eljönnek hozzád és megkérdeznek, 'Mi a neve ennek a résznek a hintón?' megjelenik ez a gondolatmenet azelőtt az elmédben — 'Akik eljönnek hozzám és felteszik ezt a kérdést, én, így kérdőre vonva, ilyen választ adok majd' – vagy ott helyben találod ki a választ?"
"Uram, én köztudottan jól értek a hintó részeihez. A hintó minden része jól ismert számomra. Ott helyben találom ki a választ."
"Ugyan így, herceg, amikor bölcs khattiya nemesek, bölcs brāhmiṇok, bölcs világi emberek, bölcs szamaṇák, egy kérdést kigondolva eljönnek a Tathāgathához és megkérdezik; ott helyben találja ki a választ. Miért van ez? Mert a Tathágata a Dhamma tulajdonságát alaposan átlátja. A Dhamma tulajdonságának alapos átlátásából, a Tathāgata ott helyben találja ki a választ."
Amikor ez elhangzott, Abhaya Herceg így szólt a Magasztoshoz: "Ez csodálatos, tiszteletreméltó uram! Csodálatos! Épp úgy, mintha felállítaná ami fejjel lefelé volt, leleplezné ami rejtve volt, megmutatná az utat annak aki elvesztett, vagy egy lámpát vinne a sötétbe, hogy akiknek van szemük láthassák a formákat, ugyanígy a Magasztos – többféle módon rámutatva – elmagyarázta a Dhammát. Mostantól a Magasztoshoz megyek menedékért, a Dhammához, és a Bhikkhu Közösséghez. Emlékezzen rám a Magasztos laikus követőjeként, aki menedékért fordul hozzá, ettől a naptól kezdve, élete végéig.”
