§ Iti 1.22
Így mondta a Beérkezett, az Arahat, tőle így hallottam:
„Szerzetesek, ne féljetek az érdemes cselekedetektől1! Másként így mondhatnám: ami áldott, kívánatos, kellemes, kedves, nagyszerű – vagyis ami az érdem cselekedete. Ismerem ezeket, hosszú ideig cselekedtem érdemdús tetteket, hosszan tapasztaltam a kívánatos, kellemes, kedves, nagyszerű eredményeket. Hét évig fejlesztettem a tudatomban a jószándékot2, aztán a kiterjedések és összehúzódások hét világkorszakának idején át nem tértem vissza erre a földre. Mikor egy világkorszak összehúzódott, az Áramló Sugárzás birodalmába mentem. Mikor egy világkorszak kiterjeszkedett, egy üres Brahma világban tűntem fel újra, ott én voltam a Nagy Brahma, a Győzhetetlen Hódító, Mindentlátó, az Erővel Bíró. Aztán harminchatszor voltam Szakka, az istenek uralkodója, több százszor voltam király, kerékforgató uralkodó, a Dhamma igazságos királya, a föld négy sarkának leigázója, tartós hatalmat gyakorolva a vidék felett, felruházva a hét kinccsel3, nem is említve hányszor voltam helyi király/vezető. Az a gondolatom támadt: mely tetteim gyümölcse, eredménye ez, hogy ekkora erővel és hatalommal bírok? Aztán az a gondolatom támadt: ez háromféle tettem eredménye, hogy ekkora erővel és hatalommal bírok: úgymint adakozás4, önuralom5, megfékezés6.” Ez az értelme annak, mit a Beérkezett mondott. Erre való tekintettel mondta ezt:
Gyakoroljátok az érdem tetteit,
Hosszantartó boldogságot kaptok,
Fejlesszétek az adakozás7
Az összhangban lévő élet8,
A jószándék9 képességét
Ezzel a három dologgal,
mik fejlesztve örömet hoznak,
A bölcs a tiszta öröm világában
tűnik fel újra.
Ebben az értelemben mondta ezt a Beérkezett, ahogy tőle hallottam.
(Fordította: Técsi Judit)
