Vijja-bhagiya Szutta

Fordította¹: Koltai László

AN 2.30 Vijjā-bhāgiya Sutta (PTS: A I 61 (II,III,10))

Részesedni a tudatosságból

Ez a kétféle minőség vesz részt a tudat tisztulásának folyamatában. Melyik ez a kettő? A nyugalom (samatha²) és a belátás (vipassanā³).

Milyen célt szolgál az, amikor az ember nyugalmat fejleszt ki magában? Ez az elme fejlődéséhez vezet. És milyen célt szolgál az, amikor az elme fejlődik? Ez pedig az indulat (és a szenvedély) elhagyását eredményezi.

Milyen célt szolgál az, amikor az ember belátást fejleszt ki magában? Ez a tisztánlátás kifejlődéséhez vezet. És milyen célt szolgál az, amikor a tisztánlátás fejlődik? Ez (pedig) a tudatlanság elhagyását eredményezi.

Az indulat által szennyezett elme nem szabad. Tudatlansággal szennyezetten a tisztánlátás nem fejlődik. Így viszont az indulat eltűnésével megjelenik a tudatosság szabadsága⁴. A tudatlanság eltűnésével pedig megjelenik a tisztánlátás szabadsága.

---

Lásd még: AN 9.43, AN 9.44, AN 9.45, SN 12.70

Lábjegyzetek

1. Thanissaro Bhikkhu angol fordításából

2. nyugalom, derű. Szinonimái lehetnek: samādhi (koncentráció), cittekaggatā (az elme egyhegyűsége) és avikkhepa (háborgástól mentes tudatállapot). Egyike az üdvös tudatállapot szellemi tényezőinek.

3. a testi és szellemi jelenségek tiszta, intuitív belátása, úgy ahogy azok felmerülnek és eltűnnek. Látni azokat úgy, ahogy ténylegesen vannak — önmagukban—, látni őket a három jellemző tekintetében, vagyis, hogy mulandóak, szenvedésnek alávetettek és éntelenek (ti-lakkhana) és látni őket mulandóságuk tekintetében, ahogyan keletkeznek, ahogyan elmúlnak, szétoszlanak, és ahogy az elmúlásukig eljutnak (ariya-sacca).

4. elengedés, megszabadulás, szabadság; függetlenség az elme alkotásaitól (képek, gondolatok…stb) és nézeteitől, szokásaitól. A szutták kétfajta szabadságot különböztetnek meg. Egyrészt említik a tisztánlátás (belátás) szabadságát (paññā-vimutti), ez az arahant elméjét jellemzi, amely mentes a tudati szennyezőktől (āsavāk: érzékiség, tudatlanság…stb). Másrészt a tudatosság szabadságát sorolják ide, (ceto-vimutti) amely leírja a jhānák (meditációs elmélyedések) gyakorlata alatti állapotot, azaz bármilyen evilági elnyomását a szennyezőknek a kilesáknak (lobha-szenvedély, dosa-idegenkedés és moha-téveszme) és jellemzi egyben a négy brahma-vihārāt (a négy fennséges vagy isteni lakóhelyet) [lásd AN 6.13] vagy jelentheti az arahant tudati szennyezőktől mentes elméjében, a koncentráció érzékfeletti állapotát is.