A Dhammapada a legrégibb és legismertebb buddhista bölcsmondás-gyűjtemény. A buddhizmus régebbi, úgynevezett hína-jána ágazata páli nyelvű kánonjának, a Tipitakának ("Hármas kosár") része, a Szutta-pitakába, Buddha tényleges és állítólagos beszédeinek gyűjteményébe tartozik. 423, egymástól független, verses bölcsmondást tartalmaz, amelyeket téma szerint, illetve a versekben előforduló hasonlatok szerint osztottak 26 csoportba, pl. Törekvés, Harag, stb., illetve Virágok, Elefánt, stb. Bár a hagyomány magának Buddhának tulajdonítja a Dhammapada verseit, éppúgy, mint az egész kánont, valóságban nem tőle származnak, csupán az ő gondolatait tolmácsolják híven, esetleg egyik-másik konkrét kijelentését foglalják versbe. Maga Buddha sohasem lépett fel költői igénnyel; hitelesnek tekinthető beszédeiben nincsenek versek. Emellett a Dhammapada versei nagyrészt más páli nyelvű szövegekben is előfordulnak, sőt nem egy esetben szó szerint megtalálhatók egyéb, nem buddhista irodalmi művekben, pl. a szanszkrit nyelvű Mahábhárata eposzban vagy Manu törvénykönyvében. Így az egyes versek szerzőjét és keletkezési korát éppúgy nem lehet megállapítani, mint a közmondásokét. Csupán a gyűjtemény összeállításának időpontjáról feltételezhető, hogy a Tipitaka élőszóbeli rögzítésének idején - ami a hagyomány szerint Kr. e. 240 körüli zsinaton történt -, vagy ezt megelőzőleg szerkesztette egybe ismeretlen, de gondolkozásában és költői érzékével is kimagasló tehetségű összeállítója, aki egyúttal egyes verseknek szerzője vagy átdolgozója is lehetett.
A Dhammapada címet többféleképpen értelmezik. A páli dhamma (szanszkrit dharma) szó alapjelentése "törvény", "igazság", de buddhista szóhasználatban elsősorban Buddha tanítását, a Tant jelenti. A pada szó kettős jelentésű: "lépés, út, ösvény", és "verssor", ezért egyesek "Way of righteousness", "Wahrheitspfad", " The path of virtue", mások "A line or stanza of the dhamma", "Worte der Religion" címmel fordítják. Az "út" értelmezés mellett szól az, hogy magában a szövegben mindig ebben az értelemben áll a pada szó; "vers" értelemben a gáthá szót használja a szöveg.
A versek valóban a Magasztos erkölcsi tanításainak alapgondolatait tartalmazzák: béketűrést, szelídséget, harag legyőzését, szenvedélyek elvetését, lemondást a világ dolgaihoz ragaszkodásról, erkölcsi tisztaságot, s nem utolsó sorban Buddha fő tételét: az egész lét szenvedés voltának felismerését, s e felismerés révén az újjászületéstől (újraszületéstől) szabadulást, a Nirvána elérését. Minthogy a buddhizmus életeszménye a szerzetesség, előtérben állnak a szerzeteseknek szóló tanácsok, de a legtöbb gondolat a világi hívőkre is érvényes.
A mondások versformája a szanszkrit és páli költészet hagyományos bölcsmondás-formája, a kétszer 16 szótagból álló párvers, a slóka, amelyet a páli költészet meglehetősen lazán kezel. Még lazábban - olykor szinte felismerhetetlenségig szabadon - kezelnek néhány ritkábban előforduló, fordításokban négysoros strófákkal visszaadott verset: tristubh, indravadzsrá, vaitálíja, árjá. Fordításukban igyekeztünk kötöttebben kezelni az adott formákat, hogy a ritmus érzékelhetőbb legyen.
Magyar nyelven igen pontos prózai fordítás jelent meg a Dhammapadáról Fórizs Lászlótól: Dhammapada, Az Erény útja. Budapest 1994. Fórizs célja az eredeti szöveg terminológiájának, filozófiai fogalmainak minél hívebb visszaadása, éppen ezért lemond a verses formáról. Mi fordításunkban - az eredeti gondolatok minél világosabb tolmácsolása mellett - a versek költői szépségét is igyekeztünk érzékeltetni. A két eljárás összehasonlítása kedvéért idézzük az első és utolsó verset a két fordításban:
Fórizs:
(1) A szív irányítja a dharmákat, felettük áll, azok
belőle származnak. A gonosz szívvel cselekvő,
gonoszan beszélő embert úgy követi a szenvedés,
mint kocsi elé fogott ökröt a kerék.
Kötetünkben:
1. A szándék minden dolognak az indítéka, lényege.
Azt, aki gonosz szándékkal teszi tettét, szólja szavát,
nyomon követi szenvedés, mint igavonót a kerék.
Fórizs:
(423) Ismeri a korábbi lakhelyét,
keresztüllát a Mennyen és a Poklon,
a létesülés lánca véget ért benne,
s a tudás teljessé lett és minden
tökéletesség beteljesült –
e bölcset hívom én bráhmanának.
Kötetünkben:
423. Aki ismer eget-poklot, s előző születéseit,
tudása teljessé lett, a születések végére ért,
tökéletességre jutott, bráhmanának azt nevezem.
A Dhammapada számos kiadása és fordítása közül kiemelkedik S. Radhakrishnan kiadása: The Dhammapada with introductory essays, Pali text, English translation and notes. London 1950 (számos utánnyomásban).
A Dhammapada mindegyik verséhez kommentárt fűzött - szintén páli nyelven - Kr. u. 450 körül egy ismeretlen szerző. A hagyomány Buddhaghósát, a nagynevű buddhista filozófust nevezi meg szerzőként, ezt azonban a filológiai kutatás nyelvi bizonyítékok alapján elveti. Ez a kommentár, a Dhammapada-atthakathá, lényegében a versekhez alig kapcsolódó legendagyűjtemény. Előad egy-egy legendát Buddha életéből vagy előző születései egyikéből, azzal fejezve be, hogy az eset tanulságaként a Mester az adott verset mondta (és ennek elhangzása után egy vagy több hallgatója, olykor százezer szerzetes, abban a pillanatban elnyeri a szentség fokozatát).
A legendákat nagyrészt a Tipitaka egyéb szövegeiből meríti a szerző, elsősorban a Dzsátaka című mese- vagy legenda-gyűjteményből, amelyből több, mint félszáz történetet vesz át.53 A Dzsátaka-gyűjtemény szerkesztésmódját is pontosan követi. Mindegyik történetet az a bevezető keret indítja, hogy a Mester itt és itt (legtöbbszöt Dzsétavanában) tartózkodva, egy bizonyos eset kapcsán a szereplők előző születéseinek eseményeivel magyarázza a történeteket. A történeteknek igen gyakran semmi közük sincs az adott Dhammapada-vershez. Erkölcstanuk meglehetősen sablonos: többnyire azt szögezik le, hogy egy szerzetes megszabadul gyengeségeitől, vagy egy világi hívő a szerzeteseknek adott alamizsna jutalmául elnyeri a szentség fokozatát. (A megigazulás négy fokozata: sodrásba belépő, még egyszer újraszülető, emberként már nem - csak az égben - újraszülető, és szent - arahat -, aki halál után közvetlenül a Nirvánába jut.) Másik gyakori téma a bűnösök pokolba kerülése. Mindvégig a szerzetesi erények hangsúlyozása és általában a szerzetesi élet magasztalása áll a szerző figyelme központjában.
Kötetünkben a szerkesztésmód bemutatása kedvéért az első három darabot (3, 5, 13. számú az eredetiben) teljes terjedelmében fordítottuk, csupán a vers elhangzása utáni megigazulási záróformulát és a nyelvi magyarázatokat mellőzve, a továbbiakban mellőztök a bevezető sablont, csak magát a történetet vagy annak érdekesebb részét fordítottuk. Cím gyanánt az eredeti szöveg egyszerűen a főszereplő (általában szerzetes) nevét adja meg, pl. 3. Thissza-théra-vatthu "Tissza szerzetes története". Fordításunkban a cselekményre utaló címeket adtunk, pl. 3. Haragtartás.
A teljes Dhammapada-atthakathá gyűjteménynek kitűnő angol fordítása van, 141 oldalas bevezető tanulmánnyal: Buddhist legends. Translated from the original Pali text of the Dhammapada Commentary by Eugene Watson Burlingame. Vol. 1-3. Cambridge Mass. 1921. Harvard Oriental Series 28-30. Burlingame a páli szöveg burmai kiadását használta, fordításunkban a Pali Text Society szövegét vettük alapul (London 1906-1915), ez okoz alkalmi eltérést Burlingame fordításától.
1. Yamaka Vagga - Páros versek (1-20)
2. Appamāda Vagga - Éberség1 (21-32)
3. Citta Vagga - Az elme (33-43)
4. Puppha Vagga - Virágok (44-59)
5. Bāla Vagga - A balga (60-75)
6. Paṇḍita Vagga - A bölcs (76-89)
7. Arahanta Vagga - A felébredett (90-99)
8. Sahassa Vagga - Ezrek (100-115)
9. Pāpa Vagga - Gonoszság (116-128)
10. Daṇḍa Vagga - A husáng (129-145)
11. Jarā Vagga - Öregség (146-156)
12. Atta Vagga - Önmaga (157-166)
13. Loka Vagga - A világ (167-178)
14. Buddha Vagga - A buddha (179-196)
15. Sukha Vagga - Boldogság (197-208)
16. Piya Vagga - Vonzódás (209-220)
17. Kodha Vagga - Harag (221-234)
18. Mala Vagga - Szenny (235-255)
19. Dhammaṭṭha Vagga - Törvényben járók (256-272)
20. Magga Vagga - Út (273-289)
21. Pakiṇṇaka Vagga - Különfélék (290-305)
22. Niraya Vagga - Pokol (306-319)
23. Nāga Vagga - Elefánt (320-333)
24. Taṇhā Vagga - Szomj (334-359)
25. Bhikkhu Vagga - A szerzetes (360-382)
26. Brāhmaṇa Vagga - A bráhmana (383-423)
