(116) A jóra törekedjen az ember,
s tartsa távol magát a bűntől!
Ha az elme rest a jóra,
előbb-utóbb a bűnben érzi jól magát.
116. Mindig jóra iparkodjék, rossztól tartsa távol magát.
Aki a jóra rest, annak szíve rosszban gyönyörködik.
(117) Ha az ember bűnt követ el,
nehogy újra és újra megtegye.
Ne sóvárogjon a bűn után,
mert minden bűnnel halmozódik a szenvedés.
117. Hogyha az ember rosszat tesz, többször ne ismételje meg.
Ne találja kedvét benne; rossz halmozása kínt okoz.
(118) Ha az ember jót cselekszik,
tegye újra és újra.
Lelje kedvét a jóban,
mert a jósággal a boldogság is egyre nő.
118. Hogyha az ember jót tesz, azt többször is ismételje meg.
Találja a kedvét benne; jó halmozása boldogít.
(119) Hiába tapasztal csupa kellemes dolgot,
amíg bűnének gyümölcse beérik;
mihelyt a bűn meghozza gyümölcsét,
a bűnös megtapasztalja, mi a szenvedés.
119. Míg a gaztett nem érik be, javát láthatja a gonosz,
de ha beérik gaztette, majd kárát látja a gonosz.
(120) Hiába éri az embert csupa kellemetlen dolog,
amíg jótettének gyümölcse beérik;
mihelyt a jótett meghozza gyümölcsét,
a jó megtapasztalja, mi a boldogság.
120. Míg a jótett nem érik be, kárát láthatja az igaz,
de ha beérik jótette, majd javát látja az igaz.
(121) Senki ne becsülje le a bűnt, mondván:
„Ó, nekem a közelembe se férkőzhet!”
A vizeskanna akkor is megtelik,
ha csak cseppenként hullik bele a víz;
épp így megtelik az ostoba bűnnel,
még ha apránként gyűlik is össze.
121. Ne vegye könnyen rossztettét, mondván: „Úgysem ér engem el”.
Megtelik a vizeskorsó, ha cseppenként hull víz bele,
a balga rosszal megtelik, hogyha apránként gyűjti is.
(122) Senki ne becsülje le a jóságot, mondván:
„Én már a közelébe se kerülhetek a jónak!”
A vizeskanna akkor is megtelik,
ha csak cseppenként hullik bele a víz.
A bölcs éppígy megtelik jóval,
még ha apránként gyűlik is össze.
122. Ne vegye könnyen jótettét, mondván: „Úgysem ér engem el”.
Megtelik a vizeskorsó, ha cseppenként hull víz bele,
az okos jóval megtelik, hogyha apránként gyűjti is.
(123) Amikor sok kincset szállít és nincs erős kísérete,
a kereskedő megpróbálja elkerülni a veszélyes utat;
aki szereti az életét, igyekszik elkerülni a mérgeket –
ugyanígy a bölcs is távol tartja magát a bűntől.
123. Mint a veszélyes utat a kis számú, kincses karaván,
mint mérget az éltét féltő, kerülje az igaz a bűnt.
(124) Akinek nincs sérülés a kezén,
megfoghatja a mérget,
mert a méreg nem árt annak, akinek a bőre ép.
A bűn éppígy nem árt a bűntelennek.
124. A mérget kézbe foghatja, ha nincs a kezén sérülés,
ép bőrön nem jut át méreg. Aki nem vét, nem éri baj.
(125) Bizony mondom, a bűn visszahull
arra az ostobára, aki bántalmaz egy ártatlan,
tisztalelkű, bűntelen embert, ahogyan
a finom homok visszaszáll arra, aki eldobta.
125. Aki ártatlan, tiszta szívű, jámbor,
senki se bántó, igaz embert megsért,
arra a gazra visszahull a bűne,
mint széllel szemben levegőbe szórt por.
(126) Egyesek anyaméhbe, a bűnösök pokolba,
a jók a mennybe jutnak. Akik megszabadultak
szenvedélyeiktől, a Nirvánába térnek.
126. Van, aki anyaméhbe jut, pokolba jutnak a gazok,
égbe jutnak az igazak, Nirvánába a vágytalan.
(127) Sem a levegőben, sem a tenger közepén,
sem a sziklák hasadékaiban nem ismeretes
olyan hely a világon, ahová elrejtőzhetne az ember,
s így megszabadulhatna bűneinek a következményeitől.
127. Sem fent az égben, sem a tenger mélyén,
sem hegyi barlang sötét üregében
nincsen olyan hely az egész világon,
hol elbújhatna bűnétől a bűnös.
(128) Sem a levegőben, sem a tenger közepén,
sem a sziklák hasadékaiban nem ismeretes
olyan hely a világon, ahová elrejtőzhetne
az ember, ahol ne győzne rajta a Halál.
(ford.: Fórizs L.)
128. Sem fent az égben, sem a tenger mélyén,
sem hegyi barlang sötét üregében
nincsen olyan hely az egész világon,
hol megbújhatna élő a haláltól.
(ford.: Vekerdi J.)
