(44) Ki fogja legyőzni ezt a világot,
a halál birodalmát, és az istenekét?
Ki fogja jó kertészként az erény
igaz módon felmutatott útját választani?
44. Ki fogja legyőzni a földet és
a halál birodalmát és az eget?
A Tan ösvényét ki találja meg,
akár a virágot a fürge szem?
(45) A tanítvány fogja legyőzni ezt a világot,
a halál birodalmát, és az istenekét.
A tanítvány fogja – mint jó kertész
a megfelelő virágot – az erény útját választani.
45. A kereső győzi le a földet és
a halál birodalmát és az eget.
A Tan ösvényét ő találja meg,
akár a virágot a fürge szem.
(46) Amint ráébredt, buborék a teste,
és csak délibábtermészet az övé,
a vágy minden virágszárát kitépte,
a Halál Királya nem lel rá többé.
46. Ha ráébred, hogy buborék a teste,
csak délibáb, szétfoszló, üres árnyék,
szétszórja Mára virág-nyilait mind,
s Halálkirálynak szeme nem talál rá.
(47) Halál leselkedik a vágy virágait
gyűjtőre, akinek elméjét
megzavarta a világ, mintha árvíz
leselkedne az alvó városra.
47. A vágy virágait szedő, meggondolatlan ostobát
a halál elsodorja, mint alvó falut az áradás.
(48) A Halál legyőzi a vágy virágait
gyűjtőt, akinek elméjét
megzavarta a világ, még mielőtt
jóllakhatna a gyönyörökkel.
48. A vágy virágait szedő, meggondolatlan ostoba
még be sem telt a kéjekkel, s már a halál lecsap reá.
(49) Mint a méh, amely összegyűjtvén a nektárt
távozik anélkül, hogy ártana a virágnak,
hogy elváltoztatná annak színét vagy illatát,
úgy éljen a bölcs ezen a Földön!
49. Virágból nektárt szív a méh, nem sérti meg, tovább repül.
Így járjon alamizsnáért házról házra a szerzetes.
(50) Ne mások hibáival, bűnös cselekedeteivel
vagy mulasztásaival foglalkozzatok,
hanem saját hibáitokkal, bűnös cselekedeteitekkel
és mulasztásaitokkal törődjetek.
50. Ne más hibáit fürkéssze, hogy mit tett s mit nem tett amaz:
vizsgálja inkább önmaga mulasztását és tetteit.
(51) Ha nem követi cselekvés,
minden ékesszólás hasztalan,
mint a gyönyörű színekben pompázó,
de illattalan virág.
51. Mint színeivel pompázó, de illatatlan szép virág,
olyan meddő az ékes szó, ha nem cselekszik aszerint.
(52) Aki nemcsak ékesen beszél,
de aszerint is él, amit mond,
olyan akár a gyönyörű színekben
pompázó, jóillatú virág.
52. Mint színeivel pompázó és édes illatú virág,
gyümölcsöző az ékes szó, ha aszerint cselekszik is.
(53) Annak, aki világra jött,
legalább annyi jót kell cselekednie,
ahány virágfüzér csak készíthető
egy hatalmas virághalomból.
53. Ahogy halom virágszálból sokféle füzér fonható,
a halandóktól sokféle jócselekedet várható.
(54) Se szantálfa, se tagara, se jázmin
illata nem száll a szél ellenében,
a jóság viszont szembeszáll a széllel,
a jó áthatja az egész világot.
54. Szél ellenében sem a jázmin-illat,
sem más virág vagy szantál szaga nem száll,
de jótett híre a szelet legyőzi,
igazak híre betölti a földet.
(55) Illatozzék csak a szantál,
a tagara, a lótusz, s a jázmin,
az erény illatát
úgysem múlhatják felül.
55. Édes a jázmin, szantálfa vagy lótuszvirág illata,
de minden édes illatnál erény illata édesebb.
(56) A tagara és a szantálfa
illata nem jut messzire,
de az erény illata felszáll
az égbe, az istenekig.
56. A tagora, a szantálfa illata nem száll messzire,
ám az erényes tetteknek illata magas égbe száll.
(57) Akik erényesek,
akikben éberség lakozik,
akiket a végső megismerés kiszabadított,
azokhoz nem talál utat a Kísértő.
57. Aki erényes életben és törekvésében kitart,
azt óvja a helyes tudás, s a Kísértő nem lel reá.
(58) Ahogyan egy nagy út mellett
hátrahagyott szeméthegyen
kinyílt jóillatú lótusz
örömet visz a szívekbe,
58. Ahogy az út szélére szórt szemétrakásból is kihajt
az édes illatú lótusz, a szemet gyönyörködtetőn,
