26 - A Bráhmana

(383) Szüntesd meg, bráhmana¹, bátran az áramlást,
taszíts el magadtól minden vágyat!
A szankhárák teljes kioltódása nyomán
megismered a Teremtetlent!

383. Torlaszold el a Lét sodrát, élj vágyak nélkül, bráhmana!
Tipord el új lét csíráit, és a Teremtetlen lesz honod.

(384) Amikor a bráhmana túljut
a kettős természetű dharmákon,
mindent megismer, és az összes
béklyója megsemmisül.

384. Ha minden kettõsségen túl túlpartra jut a bráhmana,
akkor minden kötöttségtõl megszabadítja a tudás.

(385) Nincs számára túlsó part, nincs innenső part,
és nincs innenső-túlsó part sem,
félelem-nélküli, függetlenné vált:
őt hívom én bráhmanának.²

385. Aki nem ismer innent s túlt, az ellentétektõl szabad,
gond és kötöttség nélkül él, bráhmanának azt nevezem.

(386) Szüntelen meditációba mélyedt,
megszabadult a tisztátalanságtól,
megtette, amit meg kellett tennie,
megszabadult a vágytól, elérte a legfőbb célt,
őt hívom én bráhmanának.

386. Aki tetteivel végzett, szilárd, tiszta, elmélkedõ,
és elérte a Legfõbb Célt, bráhmanának azt nevezem.

(387) A nappal fényét a Naptól kapja,
az éjszakának a Hold ad fényt;
a harcos fényét a fegyverektől kapja,
a bráhmanának a meditáció ad fényt;
a Felébredett viszont önerejéből ragyog,
éjjel és nappal szüntelenül.

387. Napközben világít a Nap, éjszaka világít a Hold,
a harcos fegyverben fénylik, elmélkedve a bráhmana,
de éjjel-nappal tündöklik Buddha, a Megvilágosult.

(388) Megszabadult a bűntől, ezért hívják bráhmanának;
békességben él, ezért hívják szerzetesnek;
megszabadult minden tisztátalanságtól,
ezért hívják remetének.

388. Remeték remegés nélkül, tisztán élik az életet,
mitsem szerzett a szerzetes, bárhol így él a bráhmana.³

(389) Senki ne emeljen kezet a bráhmanára,
de ő se engedje szabadjára a haragját soha!
Legyen átkozott, aki megöl egy papot,
de legyen átkozott a pap is,
ha szabadjára engedi a haragját!

389. Bráhmanát ne bántalmazzon, s ne átkozzon a bráhmana.
Jaj a bráhmana-gyilkosnak, de jaj az átkozónak is.

(390) Nem jár rosszul az a bráhmana,
aki visszatartja magát a gyönyöröktől;
minél inkább hiányzik belőle az ártás szándéka,
annál inkább csillapul a szenvedése.

390. Nem kis hasznára van a bráhmanának,
ha mellõzi, mihez a vágya vonzza.
Csak akkor lesz vége a szenvedésnek,
ha teljesen kihal az ártó szándék.

(391) Sem a testével, sem a szavával,
sem a gondolatával nem okoz szenvedést,
mindhármon uralkodik,
őt hívom én bráhmanának.

391. Aki gondolattal, szóval és tettel nem bánt másokat,
fegyelmezett e háromban, bráhmanának az nevezem.

(392) Ismerje meg a Tant, amit a tökéletesen
megvilágosodott Buddha tanított,
tisztelje a Törvényt, ahogyan a bráhmana
tiszteli az áldozat tüzét!

392. Azt, akitõl megismerte a Megvilágosult tanát,
oly áhítattal tisztelje, mint pap az áldozó tüzet.

(393) Nem a haj, nem a családi kötelék,
nem a kaszt tesz valakit bráhmanává.
Akiben igazság és erény lakozik,
az az áldott, az a bráhmana.

393. Nem származás, kaszt, hajcsimbók tesz bráhmanává valakit.
Akit igazság és törvény vezérel, az a bráhmana.

(394) Mi haszna a kócos hajnak, mi haszna
az antilopruhának⁴, te ostoba,
ha csak a külsőd tisztítgatod, a bensőd viszont
áthatolhatatlan szenny borítja?

394. Hajcsimbókod s a válladon antilop-bõr mit ér, bolond?
Míg bensõd teli van szennyel, a külsõdet tisztogatod?

(395) Aszott testét erek borítják,
ruhája a föld pora,
meditál az erdő mélyén:
ím, egy igazi bráhmana.

395. Aki eldobott rongyokból varrott ruhát visel⁵, sovány,
elmélkedõ magányban él, bráhmanának az nevezem.

(396) Én nem azt hívom bráhmanának,
aki annak született, akinek jó a származása,
aki vagyont halmozott fel,
mert ettől csak gőgös⁶ lesz az ember;
én azt hívom bráhmanának, akinek nincs semmije,
és nem is ragaszkodik semmihez.

396. Nem a szülõ, nem anyaméh tesz bráhmanává valakit.
Amíg vagyona van, addig gõgös lesz, leereszkedõ.
Ki semmit sem bír, s nem kíván, bráhmanának azt nevezem.

(397) Elszakított minden köteléket,
nem fél többé semmitől, legyőzte
a hozzátapadást, függetlenné vált,
őt hívom én bráhmanának.

397. Ki minden kapcsolódását eltépte, nincs mért félnie,
nem köti semmi, független, bráhmanának azt nevezem.

(398) Miután minden szíját, kötelékét,
béklyóját szétszaggatta,
megszűnt számára minden akadály,
felébredt: ő a bráhmana.

398. Aki szétszaggatott minden láncot, szíjat és kötelet,
reteszt letört, felébredett, bráhmanának azt nevezem.

(399) Bár ártatlan, mégis elviseli
a gyalázkodást, a kínzást és a fogságot,
a türelem és a megbocsátás erejével
szembeszáll az erőszakkal: ő a bráhmana.

399. Aki eltûr ártatlanul szidást, bebörtönzést, verést,
ereje, hada türelem, bráhmanának azt nevezem.

(400) Kinek szívében nincs harag, fogadalmait betartja,
erényes, megszabadult a vágytól,
megfékezte az érzékeit, az utolsó testében él:
azt hívom én bráhmanának.

400. Aki nem ismer haragot, erényes és igénytelen,
most él utolsó testében, bráhmanának azt nevezem.

(401) Nem tapad a gyönyörökhöz,
ahogyan a vízcsepp sem tapad a lótuszlevélhez,
sem a mustármag a tű hegyéhez:
őt hívom én bráhmanának.

401. Kin vágyak nem tapadnak meg, mint vízcsöpp lótusz levelén
mint tû hegyén a mustármag, bráhmanának azt nevezem.

(402) Még itt, e Földön átéli a szenvedés
megszűnését, leráz magáról minden
visszahúzó terhet, és kiszabadul:
őt hívom én bráhmanának.

402. Aki felismeri, hogyan szûnik meg itt a szenvedés,
terhét ledobta, és szabad, bráhmanának azt nevezem.

(403) Mély tudású, bölcs, meg tudja
különböztetni a helyes utat a helytelentől,
elérte a legfőbb célt:
őt hívom én bráhmanának.

403. Aki a helyes utat és az útvesztõt felismeri,
a Legfõbb Cél felé halad, bráhmanának azt nevezem.

(404) Sem a családban élők, sem a szerzetesek
társaságát nem keresi,
alig van vágya, otthontalanul vándorol:
őt hívom én bráhmanának.

404. Aki sem házában, sem a remeték közt nem üt tanyát,
otthontalanul vándorol, bráhmanának azt nevezem.

(405) Nem emel kezet
semmilyen élőlényre,
nem öl, és másokat sem késztet ölni:
ő a bráhmana.

405. Aki botját leereszti erõsek és gyengék elõtt,
nem öl, nem késztet ölni mást, bráhmanának azt nevezem.

(406) Megőrzi békéjét a békétlenek között,
vágy nélkül él
a vágyűzött emberek között:
őt hívom én bráhmanának.

406. Ki gyûlölõk közt nem gyûlöl, ütésre készek közt szelíd,
mohók közt semmi vágya sincs, bráhmanának azt nevezem.

(407) Akiről úgy hull le a szenvedély,
a gyűlölet, a gőg, a képmutatás,
mint a tű hegyéről a mustármag,
azt hívom én bráhmanának.

407. Akirõl szenvedély, harag, gõg és képmutatás lehullt,
mint tû hegyérõl mustármag, bráhmanának azt nevezem.

(408) A szavaiban nincs durvaság,
a megértést segítik és igazak,
soha nem sért meg senkit sem:
őt hívom én bráhmanának.

408. Aki igazat szól, szava sosem durva, segít, tanít,
beszéde senkit sem sért meg, bráhmanának azt nevezem.

(409) Nem veszi el, amit e földön nem adtak neki
– legyen az kicsi vagy nagy, hosszú
vagy rövid, nagyszerű vagy silány –
őt hívom én bráhmanának.

409. Aki sosem vesz el semmit, jót vagy rosszat, nagyot, kicsit,
mit nem adományként kapott, bráhmanának azt nevezem.

(410) Sem itt e földön, sem a túlvilágon
nem vágyik semmire,
nem támaszkodik semmire,
függetlenné vált: ő a bráhmana.

410. Akit semmi remény sem fût sem itt, sem majdan odaát,
közömbös, nem reménykedõ, bráhmanának azt nevezem.

(411) Megismervén a Teremtetlent, nem vágyódik már
semmi másra, megszűnt minden kétsége,
belevetette magát a Halál-nélküli mélységeibe,
őt hívom én bráhmanának.

411. Akit már nem gyötör kétely, semmihez sem ragaszkodik,
haláltalanság mélyén él, bráhmanának azt nevezem.

(412) Még itt, e földön megszabadult
a jó- és rosszhoz tapadás bilincsétől,
szívében nincs szomorúság, szenvedély
nélküli, tiszta, őt hívom én bráhmanának.

412. Aki a jóhoz vagy rosszhoz kötõdésen már túljutott,
szenny szenvedély, bú nem bántja, bráhmanának azt nevezem.

(413) Szeplőtelen, akár a Hold, tiszta,
nyugodt és derűs, letisztult,
a gyönyörök létesülése
kialudt benne: ő a bráhmana.

413. Aki folttalan, mint a Hold, tiszta, zavartalan, derült,
öröm s lét vágya elhagyta, bráhmanának azt nevezem.

(414) Itt, a földön legyőzte
a szamszára járhatatlan mocsarát,
átjutott, elérte a túlsó partot;
meditációba mélyedve megszabadult
a vágytól, a kétségtől, a ragaszkodástól,
kioltódott minden szenvedélye: ő a bráhmana.

414. Aki a születések mély, sötét mocsarán áthaladt,
elmélkedõn, kétely nélkül a túlsó partra kijutott,
nyugodt, semmi sem köti le, bráhmanának azt nevezem.

(415) Otthontalanul vándorolva
sikerült megszabadulnia a vágyaktól,
a vágy létesülésének a lehetősége is
kialudt benne: ő a bráhmana.

415. Aki semmit sem kívánva, otthontalanul vándorol,
gyönyör s lét vágya elhagyta, bráhmanának azt nevezem.

(416) Otthontalanul vándorolva
sikerült megszabadulnia a szomjtól,
a szomj felmerülésének a lehetősége is
kialudt benne: ő a bráhmana.

416. Aki a Szomjtól mentesen, otthontalanul vándorol,
szomj és lét vágya elhagyta, bráhmanának azt nevezem.

(417) Hátrahagyván minden
földi és égi köteléket
minden béklyótól
megszabadult: ő a bráhmana.

417. Aki a földi és égi kötõdéseken túljutott,
minden kapcsát feloldozta, bráhmanának azt nevezem.

(418) Megszabadulván a gyönyörtől és a kíntól lecsendesült;
a továbblétesülés írmagját is megsemmisítette,
legyőzött minden világot.
E hőst hívom én bráhmanának.

418. Aki túljutott kedven és kedvtelenségen, és lehûlt,
egész világon úrrá lett, bráhmanának azt nevezem.

(419) Felismerte a lények pusztulását és keletkezését,
soha, semmiféle módon
nem tapad hozzá semmihez,
jól távozott el, felébredett: ő a bráhmana.

419. Aki belátta: minden lény pusztul s megint keletkezik,
az felébredt, beérkezett; bráhmanának azt nevezem.

(420) Sem isteni, sem angyali, sem emberi lények
nem ismerik az útját,
legyőzött minden szenvedélyt,
e szentet hívom én bráhmanának.

420. Kinek útját nem ismerik sem istenek, sem emberek,
szent, kirõl lepereg minden, bráhmanának azt nevezem.

(421) Nincs semmi előtte, nincs semmi utána,
nincs semmi középütt.
Semmije sincs, minden vágya megszűnt,
őt hívom én bráhmanának.

421. Aki jelenben, múltban és jövõben nem néz semmire,
ki semmit sem bír s nem kíván, bráhmanának azt nevezem.

(422) A hatalmas bikát, a legnemesebbet,
a hőst, a nagy risit, a győzedelmest,
aki a vágyain úrrá lett és megfürödhetett,⁷
e Felébredettet hívom én bráhmanának.

422. A vitézt, az erõs bikát, a nagy bölcset, a gyõzteset,
a megvilágosult szentet, bráhmanának azt nevezem.

(423) Ismeri a korábbi lakhelyét,
keresztüllát a Mennyen és a Poklon,
a létesülés lánca véget ért benne,
s a tudás teljessé lett és minden
tökéletesség beteljesült –
e bölcset hívom én bráhmanának.

(ford.: Fórizs L.)

423. Aki ismer eget-poklot, s elõzõ születéseit,
tudása teljessé lett, a születések végére ért,
tökéletességre jutott, bráhmanának azt nevezem.

(ford.: Vekerdi J.)

Footnotes

1. A bráhmana kettős jelentése A Páli Kánon egyik leggyakoribb szójátéka. Indiában a legmagasabb rendű, a papi kaszt tagjait nevezték így, szó szerinti jelentése 'nagyszerű, tiszta, isteni ember'. A kasztrendszer ideológiájával szemben, amely származási alapon minõsítette magasabbrendûnek a papi (bráhmana) kaszt tagjait, Buddha ismételten hangsúlyozta: nem a származás, hanem a lelki nemesség tesz valakit magasabb rendûvé, „bráhmanává”.

2. Innenső part: a hat érzékszerv; túlsó part: az érzékek megfelelő tárgyai; innenső-túlsó: én-ség és enyém-ség.

3. Az eredeti szöveg szójátékokra épül, ezt igyekeztünk utánozni: "báhitapápó bráhmanó, szamacsarijá szamanó"

4. Az aszkéták gyakran viseltek fekete antilop bőréből készült ruhát.

5. Az akkori Indiában nagyobb érték volt a ruha anyag, és nehezebb volt hozzájutni mint ma, ezért a szerzetesek gyakran elhagyott, kidobott rongyokat használtak a csuhájuk anyagához. A jó minőségű ruha anyag ma már nem számít a gazdagok kiváltságának, de ma is akadnak szerzetesek, akik elhatározzák, hogy kizárólag rongy-csuhát használnak.

6. Szó szerint bhóvádin, azaz ‚bhóval köszönő’ lesz. A ‚bhó’ olyan üdvözlő szócska, amelyet a korabeli
Indiában többnyire az alacsonyabb társadalmi helyzetű személyekkel szemben alkalmaztak.

7. A papi tanulmányaikat sikeresen befejező bráhmanák rituális fürdésére utal a vers.