(360) A szemet leigázni jó,
a fület leigázni jó,
az orrot leigázni jó,
a nyelvet leigázni jó.
360. Hasznos a szemet fékezni, hasznos fékezni a fület,
hasznos a szaglást fékezni, és fékezni a nyelvet is.
(361) A testet leigázni jó, a beszédet leigázni jó,
az elmét leigázni jó; mindent leigázni jó.
A koldus, aki teljesen uralkodik magán,
minden szenvedéstől megszabadul.
361. Hasznos a testet fékezni, hasznos megfékezni a szót,
fékezni a gondolatot, mindenünket fékezni jó.
Magát fékezõ szerzetes a szenvedéstõl szabadul.
(362) A kezét megfékezte, a lábát megfékezte,
a beszédét megfékezte, önmagát legyőzte teljesen,
összeszedetten, megelégedve él egymagában:
koldusnak őt hívják az emberek.
362. Megköti kezét, megköti lábát,
megköti szavát, megköti eszét,
befelé fordul, magánosan él,
elégedetten az igaz szerzetes.
(363) A száját ha megfékezte,
szent szóval szól a szerzetes:
Igazságot, Törvényt közöl,
örömet hoz szelíd szava.
363. Ha szerény, bölcs igéket szól, minden szaván uralkodik,
a Tant jól megvilágítja: édes a szerzetes szava.
(364) A Törvényben lakozik, a Törvényben örvendezik,
a Törvényben mélyed el.
Az Örök Törvényre emlékező koldust
sohasem szakíthatják el az Igazságtól.
364. Örömét a Tanban lelõ, és a Tanon elmélkedõ,
a Tant követõ szerzetes a Jó Tantól nem szakad el.
(365) Ne vessétek meg, amitek van,
ne irigyeljétek másoktól, ami az övék!
Aki másokat irigyel,
nem éri el a szamádhit.
365. Ne kevesellje, amit kap, ne irígyeljen másokat.
A mást irígylõ szerzetes világosságra nem jut el.
(366) A koldus kevéssel is megelégszik,
nem becsüli le, amije van.
Az istenek is dicsérik őt,
a tiszta életűt, a fáradhatatlant.
366. Ha keveset kapott, de azt nem kevesli a szerzetes,
az istenek is dícsérik kitartó, tiszta életét.
(367) Aki soha, semmilyen „név-formát”
nem tekint a sajátjának,
s nem szenved attól, ami nemlétező,
koldusnak azt hívják az emberek.
367. Aki semmilyen névhez és alakhoz nem ragaszkodik,
s ami nincs, azért nem bánkódik, az az igazi szerzetes.1
(368) A szeretet2 örömében élő koldus
a Buddha példáját követve lecsillapul,
rátalál az Útra, eléri a Csendességet,
a szankhárák megszűnését, a boldogságot.
368. Hogyha barátság tölti el a Buddha-hívõ szerzetest,
eléri a boldog békét, hol nincsen születés kényszere.
(369) Ó koldus, ürítsd ki ezt a csónakot!
Lám üresen milyen könnyedén mozog!
Ha a gyűlölet s a szenvedély kötelékét elvágod,
eléred a Nirvánát.
369. Ürítsd ki hajód, szerzetes! Üresen könnyebben halad.
Szenvedély s gyûlölet nélkül a Nirvánába jutsz hamar.
(370) Tépjen el ötöt3, mondjon le ötről4,
fejlesszen ki ötöt5 a koldus!
Ha leküzdötte az öt köteléket6,
azt mondják róla, „átkelt a folyamon.”
370. Ötöt vágj el, ötöt vess el, ötöt fejlessz ki.
Az öttõl szabad szerzetes neve: átkelt a tengeren.
(371) Szüntelen meditálj, soha ne csüggedj,
ne hagyd elveszni a gyönyörökben elméd;
restként ne kelljen vasgolyót lenyelned,
s lángok között sírnod: „kínszenvedés ez!”
371. Szerzetes, elmélkedj, ne légy tunya!
Ne járjon eszed hiú élvezeten!
Nehogy izzó vasat nyelj majd odaát,
sikoltva: „Nagyon fáj! Éget a tûz!”
(372) Nincs meditáció Tudás nélkül,
s nincs Tudás meditáció nélkül.
Akiben mindkettő megvan,
ahhoz közel van a Nirvána.
372. Nincs elmélyülés nélkül tudás, tudás nélkül elmélyülés.
Akiben mindkettõ megvan, a Nirvánához áll közel.
(373) A koldust, aki lecsendesíti az elmét
s belép az Üres Házba7,
emberi elmével felfoghatatlan öröm éri:
színről-színre látja a Törvényt.
373. A csitult lelkû szerzetes üresen álló házba lép,
s nem-emberi gyönyört nyújt az Igaz Tan látása neki.
(374) Mihelyt valóban felfogja
a szkandhák keletkezését és pusztulását,
öröm és boldogság lesz osztályrésze:
megismeri a Halál Nélkülit.
374. Hogyha átéli, hogy a test összetevõdik s szertehull,
halált nem ismerõ, boldog tudás jut osztályrészeül.
(375) Ezért a bölcs szerzetes számára az legyen az első
itt a Földön, hogy őrködik az érzékei felett,
megelégszik azzal, amije van,
a pátimókkha szabályai8 szerint élve
önuralomra tesz szert,
375. A tisztán látó szerzetes az úton így induljon el:
érzékeit fékezze meg, legyen mindig elégedett,
keressen tiszta életû, buzgó, törekvõ társakat.
(376) nemes szívű, tiszta életű, fáradhatatlanul
törekvő barátokat keres és szeretetben élve
tökéletesíti magát az erényekben!
Ily módon öröme teljes lesz,
véget vet a szenvedésnek.
376. Legyen mindig barátságos, illõen élje életét,
s a szenvedésnek véget vet. Végtelen lesz az öröme.
(377) A jázmin is lehullatja
elhervadó virágait.
Éppígy hulljon le rólatok
a gyűlölet s a szenvedély!
377. Mint a jázmin lehullatja elhervadó virágait,
éppúgy hulljon le rólatok a szenvedély s a gyûlölet.
(378) Lecsendesült a teste, lecsendesült a beszéde,
lecsendesült az elméje, összeszedetté válva
felépítette, ami szétesett; kihányta a világ csalétkeit,
az ilyen koldust lecsendesedettnek hívják az emberek.
378. Aki beszédben, tettben és gondolatban békésen él,
világ csábjai nem bántják, arra mondják, hogy megpihent.
(379) Űzze csak önmagát az én,
s kapja el maga magát
az ént-rejtő emlékezet;
te távozz, koldus, könnyedén!
379. Magaddal buzdítsd magadat, magadhoz mérjed magadat,
magad magaddal õrizzed, szerzetes, így boldog leszel.
(380) Énnek én a menedéke,
mindig magához érkezik;
szabadulj meg végre tőle,
mint lován túladó kupec!
380. Mert maga ura mindenki, a megmentõje önmaga.
Törd be önmagadat, mint az idomító a jó lovat.
(381) A koldus az öröm teljességében él,
a Buddha példáját követve lecsillapult,
rátalált az Útra, elérte a Csendességet,
a szankhárák megszűnését, a Boldogságot.
381. A szerzetesnek Buddha bölcs tanítása nyugalmat ad,
az új létet megszüntetõ boldogság hona vár reá.
