(334) A tudatlannak, aki nemtörődöm módon él,
úgy nő a szomja, ahogyan a málu nő.
Ide-oda ugrál, akár egy fák között
gyümölcsöket kereső majomkölyök.
334. Aki nem gondolja meg életét,
befonja a szomja, mint iszalag.
Létbõl létbe vetõdik át, mint
fáról fára gyümölcsért a majom.
(335) Akit legyőz e kínzó szomj,
s a világhoz tapasztja őt,
annak kínja úgy növekszik,
mint a burjánzó bírana1.
335. Akit a halálos mérgû, vad Szomj maga alá tipor,
abban a szenvedés terjed, akár esõ után a gyom.
(336) Ha a világban úrrá lesz ezen
a nehezen legyőzhető, kínzó szomjon,
az elméről lehull a kín, ahogyan
a lótuszlevélről lepereg a vízcsepp.
336. Aki képes erõt venni a Szomjon, szívós ellenén,
a bánat lepereg róla, mint lótusz szirmáról a víz.
(337) Bizony mondom nektek, akik itt egybegyűltetek,
ássátok ki a szomj gyökerét,
ahogyan a gumójáért kiássák a bíranát,
nehogy újra meg újra
letörjön benneteket a Kísértő,
amint a nádat is letöri az ár!
337. Ezért tanácsolom nektek, akik szerzetbe gyûltetek:
ássátok ki a Szomj tövét, mint földbõl bírana-gumót,
hogy ne törhessen el Mára, mint nádszálat az áradás.
(338) Ameddig erős gyökerét nem éri kés,
habár kivágják, a fa mindig újranő.
Amíg a szomj tapadása meg nem szakad,
a szenvedés újra meg újra létrejő.
338. A fát kivágják, de ha bennmarad töve,
szívós gyökérbõl a fa újra csak kihajt.
Amíg a Szomj gyökerestõl kiirtva nincs,
a szenvedés újra meg újra visszatér.
(339) Akinek az elméjét a gyönyörökhöz futó
harminchat áramlás magával ragadta,
akit a szenvedélyek hatalmukba kerítettek,
azt az összezavart embert elragadják a habok.
339. Akit élvek felé húzó harminchat áradat sodor,2
a tévelygõt elragadják a szenvedély hullámai.
(340) Mindenfelé folyik az ár,
kúszik a sok inda, alighogy kihajtott.
De ha meglátod, hogy egy is előbújt,
azonnal irtsd ki a Tudás fegyverével.
340. Az ár mindenfelé árad. A folyondár mindent befon.
Ha látod, hogy kihajt, tövét az ész késével messed el.
(341) Akikben kielégülést kergető kéjsóvár vágyak ébrednek,
a gyönyörök után rohanva
az élvezetekhez láncolják magukat:
a születésnek és pusztulásnak alávetve élnek.
341. Örömök, gyönyörûségek felé
ragadja a vágyuk az embereket.
Míg e kívánság köti lelküket,
születésnek s a halának rabjai.
(342) A szomjtól űzöttek úgy rohangálnak ide-oda,
mint verembe esett nyulak.
Megbéklyózva vánszorognak a kínok közé
újra meg újra, mily régóta már!
342. A szegény, szomj-hajszolt emberek
futkosnak, akár ûzött nyulak.
Kötelék hurkolja a lelküket,
soruk újra meg újra szenvedés.
(343) A szomjtól űzöttek úgy rohannak ide-oda,
mint verembe esett nyulak.
Ezért a szenvedélyeket megszüntetve
szabaduljatok meg a szomjtól!
343. A szegény, szomj-hajszolt emberek
futkosnak, akár ûzött nyulak.
Ha nyugalomra vágyik a szerzetes,
a szivébõl a Szomjat oltsa ki.
(344) Van, akiből hiányzik a kéjsóvárság, mégis a vágyak
vonzásába kerül; s ő, a vágyaktól megszabadult,
rohan a vágyak sűrűjébe. Nézzétek ezt az embert,
aki bár szabad volt, mégis visszarohan a rabságba!
344. Aki vágytól szabadul, s új vágyra gyúl:
a bozótból kikerülve vadonba fut.
Nézzétek, e férfi mit mûvel:
szabadult börtönbõl, s visszaszalad.3
(345) Nem a vasból, fából vagy kenderkötélből
készült bilincset mondják erősnek a bölcsek,
hanem a drágakövekhez, gyermekekhez,
feleségekhez ragaszkodás szenvedélyét;
345. Mondják: nem vasból, kötelekbõl, fából
készített bilincs a letörhetetlen,
hanem a gyermek, feleség vagy ékszer
bénító csábja a legyõzhetetlen.
(346) ezt a visszahúzó, nem mindig szoros,
de csak nehezen meglazítható köteléket.
Akik ezt elvágták, a vágy gyönyöreiről lemondva
koldusként vándorolnak tovább.
346. Mondják a bölcsek: e bilincs erõsebb,
lehúz, és nem bírsz kibújni belõle.
Akit nem csábít a gyönyör, a vágyak,
az széttöri, s távozik a magányba.
(347) Sokan a saját szenvedélyeik teremtette árral sodródnak,
ahogyan a pók is a maga készítette hálón halad.
A bölcsek viszont gátat vetnek az árnak,
s szenvedélyek nélkül vándorolnak tovább
hátrahagyva minden szenvedést.
347. A szenvedélyek új létbe sodornak,
ahogy a pók fut maga-fonta hálón.
Hogyha e láncot eltépik a bölcsek,
vágy s bánat nélkül járják be az utat.
(348) Hagyd el az előbbit, hagyd el a későbbit, hagyd el
a közbülsőt, szeld át a létesülés óceánját! Akinek az
elméje teljes egészében kiszabadult, az nincs alávetve
többé a keletkezésnek és a pusztulásnak.
348. Szakíts a jövõvel, a múlttal is,
kelj át túlpartra a lét folyamán!
Ha szíved mindentõl megszabadult,
nem vár rád több születés, halál.
(349) Akit a latolgató kétely felkavart,
aki erős szenvedélyekkel van tele,
aki csak a nagyszerűt vállalja,
az erős bilincset készít magának
és a szomja egyre nő.
349. Akit egyre gyötörnek a kételyek,
az örömvágy, az emésztõ szenvedély,
abban a Szomj mindegyre nõ,
szorosabbra húzza bilincseit.
(350) Aki a kétely lecsendesülésében örvendezik,
s szüntelenül éber összeszedettségben él,
aki vállalja a szégyent, az az ember véget vet a Halálnak,
elvágja a Gonosz bilincsét.
350. Akiben lecsitulnak a kételyek,
és átlátja a világ nyomorát,
az szétszakítja, összetöri,
lerázza Mára bilincseit.
(351) Már nem reszket, elérte a megbizonyosodást,
megszabadult a szomjtól, bebocsáttatott,
íme, elpusztította a létesülés minden cölöpét,
ez az utolsó szankhára-együttes,
amelyik számára összeállt.
351. Célhoz ért, semmitõl se fél, akibõl már kihalt a Szomj.
A lét nyilait széttörte, s ez az utolsó élete.
(352) Aki megszabadult a szomjtól,
nem akar többé semmit megszerezni,
megelégszik azzal, hogy tudja és érti
a régiek nyelvét, felfogja az egymásra következő
betűkből összeálló szent szavak igazi értelmét;
akinek ez az utolsó teste,
azt igaz Megismeréssel bíró,
nagy bölcsnek hívják az emberek.
352. Kiben kihúnyt Szomj s birokvágy, érti a szavak lényegét,
betûk s mondatok sorrendjét felfogja értelmük szerint,
az nagy ember, az nagy tudós, annak utolsó teste ez.
(353) Kire mutathatnék: 'Íme a tanítóm.'?
Mindentudó vagyok, mindent legyőző,
mindenben tiszta, mindenről lemondó;
megszűnt a szomj: íme, szabad vagyok már,
a teljes tudás feltárult magától.4
353. Mindent legyõztem, felismertem mindent,
lepergett rólam a világ hatalma,
elhagytam mindent, el az élet szomját,
tanító nélkül, a saját erõmbõl.
(354) Az Erény5 adománya mindent felülmúl,
az Erény illata mindent felülmúl,
az Erény öröme mindent felülmúl.
Ha a szomj megszűnik, nincs több szenvedés sem.
354. A Tan adása gyõz más adományon.
A Tan íze gyõz valamennyi ízen.
A Tan öröme más örömökön gyõz.
A Szomj kihúnyta gyõz a szenvedésen.
(355) A haszon, a gazdagság, az élvezetek hajszolása
elpusztítja a balgákat, de nem a túlsó partra igyekvőket.
Az efféle kincsek utáni szomj révén a balga
elpusztít másokat, s ezzel önmagát is elpusztítja.
355. Az élvvágy balgát tönkretesz, túlpartra tartót nem zavar.
Az élvre vágyó önmagát pusztítja el, nem másokat.
(356) Ahogyan a gyomok pusztítják a mezőt,
úgy pusztítja a szenvedély az embereket.
Aki megszabadul a szenvedélytől,
bő termést hoz.
356. A vetésben csapás a gyom, az emberben a szenvedély.
Bõ termés jutalmazza azt, kibõl a szenvedély kihalt.
(357) Ahogyan a gyomok pusztítják a mezőt,
úgy pusztítja a gyűlölet az embereket.
Aki megszabadul a gyűlölettől,
bő termést hoz.
357. A vetésben csapás a gyom, az emberben a gyûlölet.
Bõ termés jutalmazza azt, kibõl a gyûlölet kihalt.
(358) Ahogyan a gyomok pusztítják a mezőt,
úgy pusztítja a zavar az embereket.
Aki megszabadul a zavarodottságtól,
bő termést hoz.
358. A vetésben csapás a gyom, az emberben a balgaság.
Bõ termés jutalmazza azt, kibõl a balgaság kihalt.
