(320) Lehull rólam minden sértés,
ahogyan az elefántról
csatában a kilőtt nyilak;
ó a többség milyen gonosz!
320. Mint csatában az elefánt az íjakból rálõtt nyilat,
úgy tûröm én a megszólást. Sok ember rosszakaratú.
(321) Csak betörve viszik harcba,
reá csak ekkor ül király;
némán tűr a legkiválóbb,
mert már betörte önmagát.
321. Szelídítve viszik harcba, szelídítve ül rá király;
éppígy szelíden eltûrik a megszólást az igazak.
(322) Nemde jó a betört öszvér,
akárcsak a jó szindh lovak,
s a nagy harci elefántok;
de ki magát legyőzte: jobb!
322. Jó a szelíd öszvér, jó a szelíd ló, szelíd elefánt,
de legjobb a szelíd ember, aki önmagát fékezi.
(323) Velük a Be-nem-járt-vidék
sohasem lesz elérhető,
csak ki magát leigázta,
győzelmével az éri el.
323. Mert azokon nem éred el a láb-nem-járta Tartományt,
hová szelíd ember jut el, aki betörte önmagát.
(324) Az elefántot nehéz féken tartani,
mikor a halántékán büdös lé csurog;
a fogságban enni egy falatot se kér,
csak a vadon lebeg előtte szüntelen.
324. Párzás idején, ha halántékán
csorog izzadság, elefánt megvadul,
istállóban falatot sem eszik,
elefánt-erdõre vágyakozik.
(325) Ébren is alvó, bágyatag, nagyétkű,
gabonán felhizlalt kövér malacként
tudatlan görgeti magát előre,
újra meg újra születvén a bárgyú.
325. Ha tunya, lomha és álmos az ember,
és jóllakottan hentereg a földön,
mint vaddisznó, ha a vetésben turkált,
újra meg újra anyaméhben éled.
(326) Elmém azelőtt szertelen bolyongott,
amerre csak a vágyai vezették,
de ma már szilárdan tartom kezemben,
mint elefántot hurokkal a hajtó.
326. Régebben elmém szana-szerte kóborolt,
csapongott kedvére, vadul, szeszélyesen.
De mától fogva szigorún irányítom,
mint ösztökével elefántot mestere.
(327) Leljetek örömet a fáradhatatlan éberségben!
Vigyázzatok, elmétek minden erejével törekedjetek!
Hisz olyanok vagytok, mint a sárba süppedt elefánt.
De húzzátok ki magatokat a sárból!
327. Szüntelen törekedjetek, elmétekre vigyázzatok,
rosszból kiemelkedjetek, mint mocsárból az elefánt.
(328) Ha megértő, erényes életet élő,
bölcs társra lel, járja vele az útját
elragadtatott elméjű összeszedettségben
legyőzve minden veszélyt!
328. Ha sikerült egy hû társra találnod,
aki veled tart, igaz életû, bölcs,
és képes minden akadályt legyûrni,
örülj, figyelj rá, vele tarts az úton.
(329) Ha nem talál megértő, erényes életet élő, bölcs társra,
folytassa egyedül az útját, mint az a király, aki miután
legyőzte az ellenséget, lemondott annak országáról,
vagy mint a vadonban egyedül kószáló elefánt!
329. Ha nem sikerül hû társra találnod,
aki veled tart, igaz életû, bölcs,
magadban járj, mint elefánt az erdõn,
mint hódításról hazatérõ gyõztes.
(330) Nem kell az ostoba társasága, jobb egyedül élni.
Az ember kevés vággyal járja magában az útját,
mint a vadonban magányosan kószáló elefánt!
330. Jobban jársz, ha magadban jársz,
mint hogyha társad ostoba.
Rosszat ne tégy, járd egyedül az ösvényt,
igénytelen, mint elefánt az erdõn.
(331) Boldog, aki a bajban is talál barátot,
Boldog, aki – bármi okból – megelégedett.
A halálban is boldog az erényes élet,
boldog, akinek megszűnt minden szenvedése.
331. Ha bajba kerülsz, a barátság hasznos.
Bárhol vagy, hasznos az elégedettség.
Életed végén jótetted a hasznos.
A szenvedéstõl szabadulni hasznos.
(332) E Földön anyának lenni jó,
és jó apának lenni is,
és jó a remete magánya,
és jó a bráhmanának is.
332. Anyának lenni is öröm, öröm apának lenni is,
öröm szerzetesnek lenni, és öröm a szent élet is.
