(290) Aki lemond az apró gyönyörökről,
nagy boldogság részese lehet. Ezért a bölcs
elhagyja az apró gyönyöröket,
hogy valódi boldogság legyen osztályrésze.
290. Ha kis jó feladásával nagyobb jót érhet el a bölcs,
szakítson a kisebb jóval, hogy a nagyobb jót nyerje el.
(291) Aki mások szenvedése árán kíván
magának boldogságot szerezni,
belegabalyodik a gyűlölet kötelékeibe,
s nem tud megszabadulni a gyűlölettől.
291. Ha saját boldogulását más kára árán keresi,
gyûlölettõl nem szabadul, a gyûlölségben elmerül.
(292) Aki elmulasztja megtenni, amit meg kellene tennie,
de megteszi, amit nem kellene,
annak a bűnös, nemtörődöm embernek
egyre csak nőnek a szenvedélyei.
292. Ha azt teszi, ami tilos, s a megteendõt elveti,
az ilyen öntelt emberben az indulat mindegyre nõ.
(293) Minden szenvedélye megszűnik azoknak,
akik szünet nélkül figyelik a testet,
akik nem végeznek olyan gyakorlatokat,
amelyeket nem kell elvégezniük, de kitartóan
gyakorolják azt, amit gyakorolniuk kell,
akik mindenre odafigyelve öntudattal és önuralommal
járják a szemlélődő megismerés útját.
293. De ha ügyelnek testükre, s irányítják figyelmesen,
akkor tilosat nem tesznek, a megteendõt mûvelik,
s az ilyen igaz emberbõl kihalnak az indulatok.
(294) Még ha megölte is anyját és atyját,
s megölt két hős, ksatrija királyt,
sőt alattvalóival együtt az egész királyságot,
bűntelen jár a bráhmana.
294. Hogyha megölt Anyát s Atyát, és megölt két harcos Királyt,
kiirtott egy Birodalmat – a bráhmana békében él.
(295) Még ha megölte is anyját és atyját,
s megölt két, a szent tanban jártas királyt,
és ötödikként egy tigriserejű hőst,
bűntelen jár a bráhmana.
295. Hogyha megölt Anyát s Atyát, és megölt két papi Királyt,
és a Tigrist ötödikül – a bráhmana békében él.
(296) A Gótama valóban-felébredett
tanítványai szüntelenül éberek,
éjjel és nappal mindig
a Buddhára irányul a figyelmük.
296. Jó ébredésre ébrednek Gótama tanítványai,
mert Buddhára irányítják éjjel-nappal figyelmüket.
(297) A Gótama valóban-felébredett
tanítványai szüntelenül éberek,
éjjel és nappal mindig
a Törvényre irányul a figyelmük.
297. Jó ébredésre ébrednek Gótama tanítványai,
mert a Tanra irányítják éjjel-nappal figyelmüket.
(298) A Gótama valóban-felébredett
tanítványai szüntelenül éberek,
éjjel és nappal mindig
a Közösségre irányul a figyelmük.
298. Jó ébredésre ébrednek Gótama tanítványai,
a Szerzetre irányítják éjjel-nappal figyelmüket.
(299) A Gótama valóban-felébredett
tanítványai szüntelenül éberek,
éjjel és nappal mindig
a testre irányul a figyelmük.
299. Jó ébredésre ébrednek Gótama tanítványai,
mert a testre irányítják éjjel-nappal figyelmüket.
(300) A Gótama valóban-felébredett
tanítványai szüntelenül éberek,
szívük éjjel és nappal
a nem-ártásban örvendezik.
300. Jó ébredésre ébrednek Gótama tanítványai,
mert a nem-ártás tölti el éjjel-nappal elméjüket.
(301) A Gótama valóban-felébredett
tanítványai szüntelenül éberek,
Éjjel és nappal
a megvalósításban örvendeznek.
301. Jó ébredésre ébrednek Gótama tanítványai,
mert elmélkedés tölti el éjjel-nappal elméjüket.
(302) Nem könnyű szeretni a világtól elvonult aszkéta életét,
bár az otthon leélt nehéz élet is csupa szenvedés,
miként a család nélkül leélt élet is.
A vándort mindenhová követi a szenvedés,
ezért szüntesse meg a vándorlást,
hogy megszűnjön végre a szenvedés.
302. Rossz remeteség nem öröm, rossz házban lakni szenvedés,
szenvedés a rossz társaság, lét útján szenvedés kísér.
Ne járd tovább a lét útját, hogy megszûnjön a szenvedés.
(303) Aki hisz, aki erényekkel
vértezi fel magát, azt dicsőség övezi,
s igaz kincsek birtokába jut;
kerüljön bárhová, nagy tiszteletnek örvend.
303. Akit hit és erény ékít, és jó híre a vagyona,
az tiszteletnek örvend majd, akárhová vetõdik el.
(304) A jók már messziről feltűnnek,
mint a hófödte Himálaja hegycsúcsai;
a rosszakat nem lehet felismerni,
ahogyan az éjszaka kilőtt nyilakat sem.
304. Messzirõl feltûnnek a jók, mint Himálaja csúcsai.
A rosszat észre sem veszik, mint éjszaka kilõtt nyilat.
(305) Egymagában ül, egymagában alszik,
egymagában járja az utat fáradhatatlanul,
egyedül győzi le önmagát, s kijutván
a vágyak erdejéből szíve megtelik örömmel.
(ford.: Fórizs L.)
305. Egyedül üljön, aludjon, vándoroljon magánosan,
egyedül gyõzze le magát, s az erdõben boldogan él.
(ford.: Vekerdi J.)
