(273) Az utak közül a Nyolcas Út a legjobb,
az igazságok közül a Négy Nemes Igazság,
az erények közül a szenvedélyek megszüntetése,
az emberek közül az, aki lát.
273. Utak között a Nyolcágú, igazságok közt Négy Nemes,
tanok között szenvtelenség, emberek közt legjobb a bölcs.
(274) Ez az egyetlen út, más út
nem vezet a látás megtisztulásához.
Ezen az úton járjatok,
ez kifog a Kísértőn.
274. Ez az egy út van, nincs más út, mely tisztán látáshoz vezet.
Ha ezen az úton jártok, Márát megtéveszthetitek.
(275) Ezen az úton járva ti is
véget fogtok vetni a szenvedésnek.
Ezt az utat hirdettem ki nektek miután megértettem,
hogyan kell kihúzni a töviseket.
275. Ha erre az útra léptek, szenvedésetek véget ér.
Utat mutattam nektek, és kihúztam a bajok nyilát.
(276) Nektek kell kitartóan küzdeni,
a Beérkezettek csupán tanítómesterek.
Akik meditációba merülve végigjárják az utat,
megszabadulnak a Gonosz bilincseiből.
276. Nektek kell iparkodnotok; a Beérkezett csak tanít.
Aki elindult s elmélyed, Mára-hálóból szabadul.
(277) Egyetlen összetevő sem örök.
Miután a Megismerésben meglátja ezt,
nem érinti többé a szenvedés.
Ez a megtisztulás útja.
277. A létezõk mind múlandók.1 Aki ezt látja, elfordul
a szenvedés világától. A megtisztulás útja ez.
(278) Valamennyi összetevő szenvedéssel teli.
Miután a Megismerésben
meglátja ezt, nem érinti többé a szenvedés.
Ez a megtisztulás útja.
278. Szenvedés minden létezés. Aki ezt látja, elfordul
a szenvedés világától. A megtisztulás útja ez.
(279) Minden dharma lényeg-nélküli.2
Miután a Megismerésben meglátja ezt,
nem érinti többé a szenvedés.
Ez a megtisztulás útja.
279. A dolgoknak nincs ön-létük.3 Aki ezt látja, elfordul
a szenvedés világától. A megtisztulás útja ez.
(280) Aki idejekorán – amikor még fiatal és erős –
nem tör a magasba, hanem tunyaságba süpped,
a rest, elnehezült akarattal és elmével
nem lel rá a Megismeréshez vezető útra.
280. Aki nem kel fel, amikor kell kelni,
mert bár erõs és fiatal, de lomha,
határozatlan, akarattalan, rest –
tudás útjára sohasem talál rá.
(281) Vigyáz szavára, az elmét legyőzte már,
a teste nem követ el semmiféle bűnt;
ha majd e három cselekvése tiszta lesz,
a régi szent risik4 útjára rátalál.
281. Ha féken tartja a szavát s a tetteit,
és gondolatainak is mindig ura,
tisztán haladva eme hármas ösvényen
a Bölcs hirdette Nemes Úthoz érkezik.
(282) Az elme leigázása tudást szül.
Hiánya a tudás elvesztésével jár.
Megismervén az előrehaladás és hanyatlás
eme kettős útját, lépj rá arra az útra,
amely a tudás növekedésével jár.
282. Tudást szül az elmélyülés. Lazaság oldja a tudást.
Létrejövés és megszûnés e kettõsségét lássa meg,
s önmagát úgy irányítsa, hogy gyarapítsa a tudást.
(283) Ne egy fát, az erdőt vágd ki!
Onnan tör rád a félelem.
Ha kiirtod mind egy szálig,
úgy leszel, koldus, vágytalan.
283. Az erdõt irtsad, ne a fát. Az erdõ rejti a veszélyt.
Az erdõt, vágy bozótját irtsd, így haladj szenvedélytelen.
(284) Bizony mondom, ameddig a férfiban
a legkisebb vágy is él a nő után,
elméje úgy csüng a lét bilincsein,
mint kisborjú – amíg szopik – az anyán.
284. Míg a férfi a vágyat a nõ iránt
gyökerestül ki nem irtja, szerzetesek,
kötõdik a léthez, éppen úgy,
ahogy anyjához a kis szopós borjú.
(285) Tépd el az átmanhoz-ragaszkodás kötelékét,
ahogyan a hófehér, őszi lótuszvirágot leszakítja kezed;
ápold a béke útját, a Nirvánát,
amit megmutatott a Beérkezett.
285. Szakítsd szét önmagad szeretetét,
ahogy õsszel a lótuszt tépi kezed.
Csak a békére vivõ utat keresd,
a Buddha-mutatta Nirvánát.
(286) „Majd itt maradok az esős évszakban,
s itt maradok télen és a forró nyárban is” –
így gondolkodik magában az ostoba,
s nem veszi észre a Halál csapdáját.
286. „Az õszt majd itt és itt töltöm, a telet itt, a nyarat ott”.
Az Akadályra nem számít, s így tervezget az ostoba.
(287) Halál leselkedik arra az emberre,
akit megrészegített a sok gyerek és a sok jószág,
akinek elméjét megzavarta a világ,
mintha árvíz leselkedne az alvó városra.
287. Ám közben az utódokért és jószágért bolondulót
a Halál elsodorja, mint alvó falut az áradás.
(288) Sem a fiai, sem az atyja, sem a fivérei
nem védhetik meg azt az embert,
akit megragadott a Halál;
nincs olyan rokon, aki segíthetne rajta.
288. Akit a Halál támad meg, nem védi meg ezer barát,
nem menthetik meg fiai, sem apja, sem rokonai.
