(235) Olyan vagy, mint egy elsárgult levél,
a Halál elküldte hozzád hírnökét,
ott állsz az elszakadás küszöbén,
de arra az útra semmit sem viszel!
235. Mint a lehullt falevél, fakó vagy.
Érted jöttek a Halál követei.
A nagy elválás küszöbén állsz,
s útravalód sincs az utolsó útra.
(236) Magad készíts menedéket magadnak,
igyekezz, légy bölcs,
távolíts el magadból minden tisztátalanságot!
Bűntelen élj, s eléred a nemes emberek égi világát!
236. Építs szigetet menedékedül!
Törekedj buzgón, igyekezz, légy okos!
Hogyha a szennytõl megtisztulsz,
égi nemes hon lakhelye vár reád.
(237) Az életed oly hamar véget ér!
A közelgő Halál árnyékában élsz!
Ott nincs otthon, hogy benne megpihenj,
arra az útra semmit sem viszel!
237. Életed elmúlt, véget ért,
a Halál birodalma határán állsz.
Pihenõt se találsz majd útközben.
Útravalód sincs az utolsó útra.
(238) Magad készíts menedéket magadnak,
igyekezz, légy bölcs,
távolíts el magadból minden tisztátalanságot!
Bűntelen élj, hogy ne kelljen többé
belépned a keletkezésbe-pusztulásba!
238. Építs szigetet menedékedül!
Törekedj buzgón, igyekezz, légy okos!
Hogyha a szennytõl megtisztulsz,
több születés se, halál se vár rád.
(239) Ahogyan az ötvösmester
apránként megtisztítja az ezüstöt,
úgy szabadítsátok meg ti is magatokat
apránként – újra meg újra megpróbálva –
minden tisztátalanságtól!
239. A bölcs lépésrõl lépésre, apránként, fokozatosan
tisztítsa meg szennytõl magát, mint ezüstöt az ötvösök.
(240) Ahogyan a vasat a saját
tisztátalansága rágja szét,
ugyanúgy a bűnöst is a saját cselekedetei
viszik a szenvedés poklába.
240. A vasat megemészti a rozsdafolt,
amit õ maga szül, s reátapad.
Ugyanígy a gonoszra saját maga
hiba-foltja idézi a pusztulást.
(241) A szent igéknél ismétlésük hiánya,
a házimunka esetén annak elhanyagolása,
a szépségápolásban a lustaság,
az őrségben pedig a szétszórtság a legfőbb hiba.
241. Felejtés az ima foltja, ház foltja elhanyagolás,
szépségé ápolatlanság, a hanyagság az õröké.
(242) Az asszony tisztátalansága a ledérség,
az adakozó tisztátalansága a szűkmarkúság;
a bűnös dharmák tisztátalanok
e világon és ezen túl is.
242. Ledérség asszonyok foltja, adakozóké szûkmarkúság,
a rossztett folt a törvényen itt e földön és odaát.
(243) De minden tisztátalanságnál tisztátalanabb
a tudatlanság – ez a legnagyobb tisztátalanság.
Ettől szabaduljatok meg, szerzetesek,
és akkor minden tisztátalanságtól megszabadultok!
243. De valamennyi más foltnál a tudatlanság szennyesebb.
Ha ezt a foltot elmosta, folttalan lesz a szerzetes.
(244) Könnyű boldogulni
az arcátlan szájhősnek,
aki erőszakos, törtető,
gőgös és romlott.
244. A szégyentelen, otromba, varjú módjára szemtelen,
szennyes lelkû, erõszakos könnyen éli az életet.
(245) Az élet nehéz a szemérmesnek,
aki mindig a világosságot keresi,
semmihez hozzá nem tapad,
alázatos szívű, tiszta életű és belátó.
245. Nem könnyû annak élnie, aki szerény, alázatos,
az életet tisztán éli, jóra vágyó, igénytelen.
(246-7) Aki életet öl,
hazugságot szól,
elveszi, ami nem az övé,
más felesége után koslat,
vagy erős, részegítő italokat iszik,
az az ember önnön gyökereit ássa ki.
246-7. Aki életet olt ki, és aki nem igazat beszél,
elveszi, ami másoké, mások nejével szõ viszonyt,
vagy részegítõ italok élvezetében elmerül,
már ebben a világban is elvágja saját gyökerét.
246. 
247. 
(248) Tudd meg, ó ember, hogy önmagad
meg-nem-fékezése bűnös dharmákat hordoz;
ne engedd, hogy a sóvárgás és az erény hiánya
hosszantartó szenvedést okozzanak!
248. Ember, hidd meg, bûn forrása, ha nem uralkodsz magadon.
Ne okozz mohóságoddal magadnak hosszú szenvedést.
(249) Van, aki hitéből fakadóan ad,
s van aki egyszerűen jóindulatból;
akit viszont elkedvetlenít
a másoknak adományozott
étel vagy ital, az sohasem
éri el a szamádhit.
249. Mindenki jószándéka és hite szerint adakozik.
Aki irígyli másiktól, ami ételt-italt kapott,
lelki nyugalmat élvezni éjjel-nappal sosem fog az.
(250) Aki nem pusztítja el,
nem irtja ki gyökerestől
ezt az irigységet,
az sohasem éri el a szamádhit.
250. Ám aki elpusztította, gyökerestül kitépte ezt,
lelki nyugalmat élvezni éjjel-nappal mindig fog az.
(251) Semmi sem ég úgy, mint a szenvedély,
semmi sem tart fogva úgy, mint a gyűlölet,
semmi sem hálóz be úgy, mint az őrület,
semmi sem jár át úgy, mint a szomj.
251. Nincs oly tûz, mint a szenvedély, nincs oly szörny, mint a gyûlölet,
oly háló, mint a balgaság, s nincs olyan árvíz, mint a Szomj.
(252) Mások hibáit úgy tárjuk fel és szórjuk világgá,
mint a gabonaszemekről leváló pelyvát,
saját hibáinkat viszont úgy takargatjuk,
mint vesztes dobást a csaló.
252. Mások hibája jól látszik, magunké alig látható.
Az ember mások hibáit mint a pelyvát teríti szét,
a sajátjait elrejti, mint rossz dobást ügyes csaló.
(253) Aki csak a mások hibáit kutatja,
mindig a szemrehányáson jár az esze,
mindenért zúgolódik s mindig sértve érzi magát,
attól messze van a szenvedélyek kihunyta,
sőt egyre nagyobbra nőnek szenvedélyei.
253. Ki más hibáit firtatja, mások fölött ítélkezik,
csak nõ az indulat benne, a megnyugvástól távol áll.
(254) Nincs út az űrben,
kívül nincs remete;
sokan a világ hívságaiban lelik örömüket,
a Beérkezettek megszabadultak a hiábavalóságoktól.
254. A levegõben nincs ösvény, nincs külvilágban szerzetes,
a Beérkezettekben nincs a dolgokhoz ragaszkodás.
