(179) Kinek győzelmén nem győz győzelem,
kinek győzelméhez senki fel nem érhet,
ugyan miféle utat mutathatnátok
a végtelen tapasztalású Felébredettnek,
az Úttalannak, a nyomot sem hagyónak,
aki nem a létesülés világában vetette meg lábait?
179. Akinek győzelme örökre tart,
sohasem tudja legyőzni senki más,
Buddhát, a világot átfogót,
tévútra mi vinné az úttalant?
(180) Akit sehová sem kényszerít
a behálózó, odatapasztó szomj,
ugyan miféle utat mutathatnátok
a végtelen tapasztalású Felébredettnek,
az Úttalannak, a nyomot sem hagyónak,
aki nem a létesülés világában vetette meg lábait?
180. Kit a háló kötelébe hurkoló
Szomj már sohasem sodor tovább,
Buddhát, a világot átfogót,
tévútra mi vinné az úttalant?
(181) Az istenek is irigylik a emlékezet-kitáró Buddhákat,
a bölcseket, akik örömüket abban lelték,
hogy a meditációnak szentelődve
vágytalanság révén kiszabaduljanak.
181. Az istenek is irigylik a megvilágosult, nyugodt,
vágytalanságnak örvendő, elmélyült lelkű bölcseket.
(182) Nehéz és fájdalmas embernek születni,
a halandók élete fájdalmasan nehéz.
Az Igaz Törvényt oly nehéz meghallani,
nehéz ébredés a Felébredetteké.
182. Emberként születni nehéz; nehéz az élők élete;
nehezen támadnak Buddhák; nehéz Igaz Tant hallani.
(183) Elkerülni minden rosszat,
de a jót tenni szüntelen,
S megtisztítani az elmét.
Ez a Buddhák örök tana.
183. Ez a Buddhák tanítása: jót cselekedni szüntelen,
a rosszat elkerülni, és bensőnket tisztán tartani.
(184) Az állhatatos türelem a legnagyobb vezeklés,
a Nirvána a legfőbb, mondják a Felébredettek.
Nem vonult ki a világból, aki megbánt másokat,
nem tagadta meg önmagát, aki másoknak árt.
184. Türelem, tűrés a fő vezeklés.
Elérni a Nirvánát a fő cél.
Az erőszak remetéhez sose méltó.
Aki mást bánt, az hiába él az erdőn.
(185) Ne vess meg senkit! Ne árts
senkinek! Az engedelmességben1
győzd le önmagad! Légy mértékletes
az evésben! A magányban lakj,
a meditációt gyakorold szüntelen!
Ez a Buddhák tanítása.
185. Ez a Buddhák tanítása: senkit se bánts, ne szólj le mást,
mértékletesen étkezzél, magányban élj, elmélkedőn,
a szerzetesi mérséklet szabályaihoz tartsd magad.
(186) Hiába dúskál valaki az aranyban,
nem talál kielégülést a gyönyörökben,
mert alighogy megízleltük a gyönyöröket,
szenvedés jár a nyomukban.
186. Ha pénz-eső hullna, az sem csillapítaná a vágyakat.
Szemernyi édesség és sok fájdalom jár a vágy nyomán.
(187) Megértvén ezt, a bölcs még a mennyei
örömökben sem leli örömét;
a Teljesen Felébredett tanítványa
egyedül a szomj kioltódásában leli örömét.
187. A Megvilágosult Szentség híveiből a Szomj kihalt,
és még az égi kéjekre sem csábítja őket a vágy.
(188) Szent helyre, ligetbe, fákhoz,
vadonba és hegyek közé
futnak félelmükben
menedéket lelni az emberek.
188. A félelem-űzött ember menedéket keresve fut
hegyekbe, erdőségekbe, szentélyekhez és fák közé.
(189) De egyik sem biztos menedék,
egyik sem a legfőbb menedék;
aki bennük keres menedéket,
nem szabadul meg a szenvedéstől.
189. De ez nem biztos menedék, ez nem a legfőbb menedék.
E menedékbe rejtőzve, a bánattól nem szabadul.
(190) Aki a Buddhában, a Tanban
s a Közösségben lel menedékre,
az teljesre tárult tudással éli
a Négy Nemes Igazságot!
190. Aki a Tanhoz, Buddhához és a szerzetbe menekül,
a négy Nemes Igazságot világosan felismeri:
(191) A szenvedés igazságát, a szenvedés okának igazságát,
a szenvedés megszüntethetőségének igazságát,
és a szenvedés megszüntetéséhez vezető
Nemes Nyolcas Út igazságát!
191. a szenvedést, annak okát, a szenvedésen túljutást,
s a nemes Nyolcágú Ösvényt, mely szabaduláshoz vezet.
(192) Ez a biztos menedék,
ez a legfőbb menedék,
aki rátalál, minden szenvedéstől
megszabadul.
192. És ez a biztos menedék, és ez a legfőbb menedék.
E menedékbe rejtőzve, a bánattól megszabadul.
(193) Nehéz igaz embert találni,
igazak nem születnek mindenütt.
Boldog az a nép,
ahol ilyen bölcs születik.
193. Az igaz ember ritkaság, nem minden helyen születik.
Ahol ilyen ember támad, igen szerencsés az a ház.
(194) Mert áldott a Buddhák születése,
áldott a szent Tan hirdetése,
Áldott a Közösség összhangja,
s áldott a közösségben-élők önátadása.
194. Üdvös, ha Buddha születik, üdvös, ha hirdetik a Tant,
üdvös a szerzet egysége, üdvös a rendi fegyelem.
(195) Aki tiszteli azokat, akik méltóak
a tiszteletre: a buddhákat s tanítványaikat,
akik túljutva minden akadályon
átkeltek a bánat folyamán;
195. Aki illően tiszteli a tiszteletet érdemlő,
akadályokon túljutott, félelmet, bút nem ismerő,
