13 - A Világ

(167) Ne kövess alantas törvényt!
Nemtörődöm ne légy soha!
Ne kövess hamis tanítást!
Ne a világ barátja légy!

167. Ne kövess becstelen törvényt! Restség ne legyen rajtad úr!
Ne kövess tévtant! Ne hódolj a világ hívságainak!

(168) Ébredj! Elég a restségből,
az igaz Erényt kövessed!
Aki erényes, boldog itt,
s boldog lesz a túlvilágon.

168. Serkenj fel! Rázd le restséged! Járd igaz törvény útjait!
Ki törvényben jár, boldog lesz itt e földön és odaát.

(169) Az igaz Erényt kövessed,
soha ne a hamisságot!
Aki erényes, boldog itt,
s boldog lesz a túlvilágon.

169. Az igaz törvény útján járj, rossz törvény útjára ne lépj!
Ki törvényben jár, boldog lesz itt e földön és odaát.

(170) Akárha buborék lenne,
vagy tovatűnő délibáb,
ha így nézel a világra,
nem lát meg a Halálkirály.

170. Mint buborékot, úgy nézzed! Mint délibábot, úgy tekintsd!
Ha a világot így látod, nem lát meg a Halálkirály.

(171) Jöjj és nézd ezt a világot,
a király harci hintaját!
A balgák belemerülnek,
nem ejti rabul azt, ki tud.

171. Nézd, a világ olyan, mint egy tarka királyi díszkocsi.
A balga felborul vele, okos ember nem ül bele.

(172) Tunyaságba süppedt régen,
de ma már éberen vigyáz,
bevilágítja a Földet,
mint Hold a tiszta éjszakát.

172. Ki restségbe merült régen, de restségét lerázta már,
a földre fényt áraszt, mint Hold, ha kibúvik felhők mögül.

(173) Aki a bűnös tettekre
jótetteivel válaszol,
bevilágítja a Földet,
mint Hold a tiszta éjszakát.

173. Aki régebbi rossztettét újabb jótettel elfedi,
a földre fényt áraszt, mint Hold, ha kibúvik felhők mögül.

(174) Meg van vakítva a világ, csak kevesen látnak.
Az emberek, akár a hálóba zárt madarak;
csak néhányan szabadulnak ki, s érik el a Mennyet.

174. Vakságban szenved a világ; látó szem itt ritkán akad,
ahogyan ritkán száll égbe a hálóba került madár.

(175) A napúton át a téren
vadlúdcsapat csodaszárnyon
világból ébrednek éppen
győzvén bölcsek a Halálon.¹

175. A hattyú a Nap útján száll; légbe röpít varázserő;
a bölcs a Létből távozik, legyőzve Mára seregét.

(176) Ki megszegi az egy Törvényt,
hamisan szól minden szava,
megveti a túlvilágot,
nincs rossz, amit ne tenne meg.

176. Ha csak egy törvényt is megszeg, hazug beszédre hajlamos,
a túlvilágra nem gondol, úgy bármilyen bűnt elkövet.

(177) Bizony, a fösvény nem jut el az istenek lakhelyére.
Hiába becsmérlik az ostobák a nagylelkűséget,
a bölcs az adásban leli kedvét,
s ezért boldog lesz a túlvilágon.

177. Fösvény nem jut fel az egek honába.
Az adakozást lenézik a balgák.
Kedvét találja a bölcs az adásban,
és boldogság lesz ott túl a jutalma.

(178) Lépj rá az Útra! Többet ér az minden
földi szabadságnál, többet ér a mennyei
örömöknél, többet ér az összes világ
felett megszerzett uralomnál.

(ford.: Fórizs L.)

178. Az egész föld uralmánál, a mennyek birodalmánál
a Sodrásba Belépőnek jutalma sokkal többet ér.

(ford.: Vekerdi J.)

Footnotes

1. Eredetileg azért döntöttem a hattyú és az egyes szám mellett, mert a megvilágosodás egyedi, individuális jellegét éreztem hangsúlyosabbnak:

A napúton át a téren
Egy hattyú száll csodaszárnyon
A világból ébred éppen
győzvén a bölcs a Halálon.
(Ezzel kapcsolatban lásd, többek között, a 165., 239. és 327. verseket).

Ugyanilyen fontos azonban, hogy a megvilágosodás mindenki számára elérhető, és e győzelem rendkívüli hatást gyakorol az egész közösségre. Nem véletlen, hogy a Buddhát a legszentebb védikus jelképekkel (Nyom, Kerék) ábrázolták a késővédikus kor emberei.

Ez a közösségi jelleg a Rigvédában nagyerejű képekben jelenik meg. Elég, ha a következő versekre utalok:

Éjsötét úton, vízbe öltözötten,
arany madarak repülnek az Égbe;
S a Rend honából mikor visszatérnek,
átitatódik a Földanya vajjal. (RV. 1.164.47.)

Az áldozattal a Szó nyomát követték,
a látókban-lakozót megtalálták.
Elhozták őt, szétosztották közöttünk,
a hét énekmondó együtt dicséri.” (RV. 10. 71. 3.)

Ha odáig nem is megy el a Dhammapada 175. verse, mint a Rig-véda („átitatódik a Földanya vajjal”), a többes számú alak használata utal a megvilágosodás mindenki számára elérhető voltára. Ugyanakkor a páli haṃsā a vadludak jelentést is hordozza, s ez utóbbiak képe, a hattyúéval szemben, alkalmasabb a közösségi jelleg hangsúlyozására. (Köszönettel tartozom Gál Balázsnak egy régi vitánkért, hiszen ő már 1994-ben, nem sokkal az első kiadás megjelenése után, a vadludak mellett érvelt.)

Ezek után jogosnak tűnik a kérdés: akkor a 91. versben miért nem ugyanezt a képet használom? Erre csak azt tudom válaszolni, hogy úgy érzem, ebben az esetben szintén elveszne valami. (Lásd a 202. vers végjegyzetét is.)