12 - Önmaga

(157) Ha önmagát szeretné igazán megismerni,
Arra figyeljen, aki jól figyelt
ama éjszakán – az őrség idején – és átjutott!¹
Bölcsek, legyetek éberek!

157. Akinek kedves önmaga, az őrködjék jól önmagán.
Az éj három szaka közül egyet ébren virrasszon át.

(158) Aki a jóban először
önmagát alapozza meg,
s azután tanít másokat,
azt a bölcset nem éri kín.

158. Előbb magával állítson példát a többiek elé,
s csak azután okítson mást. Hogyha így tesz, nem éri gáncs.

(159) Magát is úgy formálja, ahogyan másokat tanít!
Győzze le önmagát, és másokat is buzdítson erre!
Bizony mondom, nehéz az embernek
önmagát legyőznie!

159. Ha úgy cselekszik maga is, ahogyan másokat okít,
s fegyelmezett – fegyelmezhet. Nem könnyű az önfegyelem.

(160) Énnek én a menedéke,
mi más lehetne menedék?
Aki magát megfékezte,
az biztos menedékre lel.

160. Ki-ki saját segítője. Jobb segítő ki lenne más?
Saját magát fegyelmezze, így segít legjobban magán.

(161) Maga szülte s hozta létre
a maga elkövette bűnt,
mely – mint követ a gyémánt –
porrá zúzza az ostobát.

161. Maga ellen követi el a vétkeit az ostoba:
összezúzza velük magát, mint a gyémánt más ékkövet.

(162) Ahogyan a málu² körülfolyja és elpusztítja a szálafát,
úgy hálózza be és teszi tönkre a gonoszság az embert.
A bűnös azt teszi magával,
amit az ellensége szeretne tenni vele.

162. Akit befon gonoszsága, mint iszalag a sála-fát,
úgy bánik önmagával, mint ellensége óhajtaná.

(163) A bűnt könnyű elkövetni,
pedig a rossz önmagunknak árt,
A jó viszont hasznunkra van,
megtenni mégis oly nehéz!

163. Könnyű rosszat követni el, ami saját magunknak árt,
de ami használ is, jó is, azt megtenni igen nehéz.

(164) Aki ostoba elméletek kedvéért
elutasítja a szentek, a nemes emberek,
az Erénynek élők tanítását,
az önnön pusztulásának
gyümölcsét termi,
akár a katthaka³.

164. Aki a törvényben járó, szent bölcsek tanításait
elveti, s tévtanoknak hisz, az saját pusztulására
termel gyümölcsöt ostobán, mint elhaló katthaka-nád.

(165) Az ember a bűnt maga teszi,
maga mocskolja be magát;
míg ha a bűnt nem cselekszi,
maga tisztítja meg magát.
Tisztaságért és tisztátalanságért
Mindenki önmaga felel,
Nem tisztíthat meg senki mást!

165. A maga-elkövette bűn beszennyezi saját magát.
A maga-elkerülte bűn megtisztítja saját magát.
Szenny s tisztaság saját művünk; nem tisztíthat meg senki
mást.

(166) Bármi is az, semmi másért
önnön üdvét ne adja fel!
Ha ráébredt, mi a célja,
szentelje annak önmagát.

(ford.: Fórizs L.)

166. Saját üdvét egyéb ügyért, bármily nagy az, ne adja fel!
Saját üdvét ismerje fel, s kövesse az igaz ügyet.

(ford.: Vekerdi J.)

Footnotes

1. Megmaradtam az 1994-es értelmezésnél. V.ö.: „Megvilágosodása akkor történt, amikor a Buddha, a megáldott, éppen Uruvélában tartózkodott, a Nérandzsará folyó partján, egy bódhifa tövében. A meditációba mélyedt Megáldott összesen hét napot töltött el a bódhifa tövében a szabadulás boldogságát megtapasztaló örömben. Ekkor a Megáldott elméje az első éjszakai őrség idején mindkét irányban végigjárta a keletkezés egymáson függő láncszemeit.” (Vinajapitaka, I. 1.; Fórizs László fordítása, in: India
bölcsessége, Budapest, 1994, 208. oldal.)

2. Fákon élősködő kúszónövény.

3. Bambuszféle.