(129) Mindenki fél a büntetéstől,
mindenki reszket a haláltól.
Aki úgy tesz másokkal, ahogyan önmagával tenne,
az nem öl, és másokat sem késztet ölni.
129. Haláltól retteg mindenki, az ütéstől mindenki fél.
Saját magára gondolva, ne öljön, s ne ölessen mást.
(130) Mindenki fél a büntetéstől,
mindenki szereti az életet.
Aki úgy tesz másokkal, ahogyan önmagával tenne,
az nem öl, és másokat sem késztet ölni.
130. Élet mindenkinek kedves, az ütéstől mindenki fél.
Saját magára gondolva, ne öljön, s ne ölessen mást.
(131) Aki a saját boldogságát keresve
kezet emel másokra, akik maguk is
boldogságra vágynak,
az nem lesz boldog a halál után.
131. Aki örömre vágyik, s bár örömre vágynak mások is,
botjával sújt a másikra, ott túl majd nem lesz öröme.
(132) Aki a saját boldogságát keresve
nem emel kezet másokra, akik
maguk is boldogságra vágynak,
az boldog lesz a halál után.
132. Aki örömre vágyik, s mert örömre vágynak mások is,
botja nem sújt a másikra, ott túl majd nagy lesz öröme.
(133) Sértő szavak ne hagyják el ajkad!
A sértésekre sértés lesz a válasz,
mert a sértés szenvedést okoz,
s mindig követi a visszavágás.
133. Ne ejts ki soha bántó szót, mert a megsértett visszavág.
A durva beszéd másnak fáj, és meglátod, hogy visszaüt.
(134) Akkor éred el a Nirvánát,
ha némává leszel, mint egy összetört gong,
s megszűnik számodra
minden nyugtalanság.
134. Hogyha türelmesen hallgatsz, akár az összetört kolomp,
a Nirvánát elérted, mert kihalt benned az indulat.
(135) Ahogyan a pásztor legelőre hajtja
botjával a teheneket,
úgy űzi a lények életét
az öregkor és a halál.
135. Ahogy a pásztor botjával a jószágot terelgeti,
úgy tereli vénség s halál tovább s tovább az életet.
(136) Az ostoba nincs tudatában annak,
hogy amikor bűnt követ el,
akkor mintegy a saját cselekedeteivel
lobbantja lángra magát.
136. A balga, hogyha rosszat tesz, nem gondol rá, hogy tettei,
mint önkezével gyújtott tűz, saját magát megperzselik.
(137–40) Aki fegyverrel támad
egy fegyvertelen ártatlanra,
azzal a következő tíz dolog
valamelyike történik:
kínzó fájdalmai lesznek,
legyengül,
megsérül a teste,
betegség támadja meg,
eszét veszti,
szörnyűségekkel vádolják meg és
üldöztetés éri a király részéről,
elveszíti egy rokonát,
megsemmisül a vagyona,
villám tüze gyújtja fel a házát,
s amikor felbomlik a teste,
pokolra jut az ostoba.
137-40. Ki fegyvertelen, ártatlan emberekre botot emel,
egyik e tíz csapás közül visszaüt rá hamarosan:
kínzó fájdalmak, sorvadás, vagy gyötrő testi sérülés,
gyógyíthatatlan, súlyos kór, vagy elveszíti az eszét,
lesújt rá a király dühe, vagy rettenetes rágalom,
egész családja elpusztul, megsemmisül a vagyona,
tűzvész hamvasztja el házát, s midőn a teste felbomol,
pokolban születik újjá az ilyen esztelen gonosz.
137. 
138. 
139. 
140. 
(141) A mezítelenség, a kócos haj, a sár, a böjt,
a csupasz földön alvás, a por és korom
nem tisztítják meg bűneitől a halandót,
amíg nem győzi le magában a kétkedést.
141. Se mosdatlanság, se ruhátlanság,
se böjtölés, sem puszta földön alvás,
sem hamu és por, se remete-varkocs
nem mos tisztára, ha a kétely szennyez.
(142) Aki szenvedélyek nélkül, lecsendesülten,
szüzességben él nem ártva semmilyen
élőlénynek, az – járjon bár díszes ruhában –
valóban bráhmana, remete s kolduló barát.
142. Ki díszes öltönyt visel, ámde békés,
megtartóztató, ura önmagának,
nem emel botot senkire, az méltó
a szerzetes, pap, remete nevére.
(143) Van-e itt olyan derék ember,
akinek mindvégig sikerült
elkerülnie a szemrehányást,
mint jó lónak a korbácsot?
143. Olyan ember kevés akad, kit szerénysége megtanít,
hogy ment legyen a feddéstől, mint ostortól a jó lovak.
(144) Mint a tüzes ló, amikor megérinti az ostor,
olyan buzgók legyetek, telve hittel, erénnyel,
kitartással, szamádhival, az Igazság keresésével,
tökéletes tudással és tökéletes gyakorlattal,
mindenre kiterjedő emlékezéssel, s akkor
legyőzitek ezt a mérhetetlen szenvedést.
144. Mint paripa, ha érinti az ostor,
legyetek fürgék, sebesek, kitartók.
Hittel, erénnyel, buzgóságotokkal,
elmélyüléssel, a Tan értésével,
igaz tudással, helyes életmóddal
legyetek úrrá a nagy szenvedésen.
(145) A csatorna-építők bárhová elvezetik a vizet,
a nyíl-készítők egyenes nyílvesszőket csinálnak,
az asztalosok megfaragják a fát,
a bölcsek viszont önmagukat alakítják.
(ford.: Fórizs L.)
145. A csatornát alakítja építész;
alakítja a nyilat fegyverkovács;
alakítja a fát az asztalos;
alakítja saját magát a bölcs.
(ford.: Vekerdi J.)
