(1) A szív irányítja a dharmákat, felettük áll, azok
belőle származnak. A gonosz szívvel cselekvő,
gonoszan beszélő embert úgy követi a szenvedés,
mint kocsi elé fogott ökröt a kerék.
1. A szándék minden dolognak az indítéka, lényege.
Azt, aki gonosz szándékkal teszi tettét, szólja szavát,
nyomon követi szenvedés, mint igavonót a kerék.
(2) A szív irányítja a dharmákat, felettük áll, azok
belőle származnak. A tiszta szívvel cselekvő,
tiszta szívvel beszélő ember nyomában boldogság jár,
mely éppúgy elválaszthatatlan tőle, mint az árnyék.
2. A szándék minden dolognak az indítéka, lényege.
Azt, aki igaz szándékkal teszi tettét, szólja szavát,
nyomon követi boldogság, mint árnyéka a lépkedőt.
(3) „Sértegetett engem, megvert engem,
legyőzött engem, kirabolt engem!”
Akik ilyen gondolatokat ápolnak magukban,
azokban sohasem szűnik meg a gyűlölet.
3. „Ő megsértett, ő megbántott, ő megütött, ő megrabolt.”
Aki folyton ezen töpreng, abban örök a gyűlölet.
(4) „Sértegetett engem, megvert engem,
legyőzött engem, kirabolt engem!”
Akik nem ápolnak ilyen gondolatokat,
azokban meg fog szűnni a gyűlölet.
4. „Ő megsértett, ő megbántott, ő megütött, ő megrabolt.”
Akit e gondolat nem bánt, abban kihúny a gyűlölet.
(5) A gyűlöletet sohasem
szünteti meg gyűlölet,
csak a szeretet. –
Ez az örökkévaló Törvény.
5. Mert gyűlöletet sohasem szüntet meg másik gyűlölet.
Örök törvény: ha nem gyűlölsz, úgy szűnik meg a gyűlölet.
(6) Sokan nincsenek tudatában annak,
hogy egyszer mindenki meghal.
Akik ráébrednek erre,
azonnal abbahagyják az ellenségeskedést.
6. Nem fogja fel sok ember, hogy fékeznie kell önmagát;
ám aki ezt felfogja, az megbékél, nem gyűlölködik.
(7) Ha az élvezeteknek él, nem ellenőrzi az érzékeit,
mértéktelen az evésben, lusta és erőtlen,
akkor a Kísértő biztosan legyőzi,
ahogyan a szél is ledönti a gyenge fát.
7. Aki csak a gyönyört nézi, nem fékezi érzékeit,
az evésben mértéktelen, hanyag és gyenge jellemű,
azt ledönti a Kísértő, mint korhadt fát a szélvihar.
(8) Ha nem az élvezeteknek él, ellenőrzi az érzékeit,
mértékletes az evésben, erős és hite szilárd,
akkor a Kísértő éppúgy nem fogja legyőzni,
ahogyan a szél sem dönti le a kősziklát.
8. Aki a rosszat átlátja, megfékezi érzékeit,
Az evésben mértékletes, hitben szilárd, iparkodó,
nem bír azzal a Kísértő, mint sziklával a szélvihar.
(9) Aki úgy veszi magára a szerzetesek sárga ruháját,
hogy előtte nem tisztul meg a bűntől,
akiből hiányzik a mértékletesség és az igazság,
az méltatlan a sárga ruhára.
9. Ha sárga köntöst öltött fel, de vétkét nem vetkőzte le,
hamisság s indulat rabja, nem érdemli meg e ruhát.
(10) Aki megtisztult a bűntől,
az erényben alapozta meg magát,
önuralomra tett szert, s élete az igazságra épül,
az méltó a szerzetesek sárga ruhájára.
10. Ha vétkeit levetkőzte, az erényben szilárdan áll,
hamisság s indulat nélkül, méltán viseli e ruhát.
(11) Akik lényegesnek látják a lényegtelent,
s lényegtelennek a lényegest,
azok hiábavalóságokat követve
sohasem érik el Azt, ami igazán lényeges.
11. Ki lényegtelent fontosnak, s nem fontosnak hisz lényegeset,
téves gondolkozásával a lényeghez sosem jut el.
(12) Akik a lényegest látják lényegesnek,
s lényegtelennek a lényegtelent,
azok helyes gondolatokra támaszkodva
elérik Azt, ami igazán lényeges.
12. Ki fontosat lát fontosnak, s nem fontosnak lényegtelent,
helyes gondolkozásával a lényeghez eljut hamar.
(13) Aki nem ellenőrzi az elméjét,
ahhoz utat talál a szenvedély,
ahogyan az esővíz is átszivárog
a rosszul felrakott zsúptetőn.
13. Mint a rosszul fedett házat elárasztja a zivatar,
a fegyelmezetlen lelket elárasztja a szenvedély.
(14) Aki ellenőrzi az elméjét,
ahhoz nem talál utat a szenvedély,
ahogyan az esővíz sem szivárog át
a gondosan felrakott zsúptetőn.
14. Mint a jól befedett házat zivatar nem árasztja el,
a jól fegyelmezett lelket nem önti el a szenvedély.
(15) A bűnös szenved e világban,
s szenved a következőben,
kétszeresen szenved, fájdalom kínozza,
saját cselekedeteinek gonoszsága sújtja.
15. Megbánja, amit tett, még ideát,
s megbánja halála után odaát
a gonosztevő, mert gyötrelem
sújt rá gaztette jutalmaként.
(16) Az erényes örvend e világban,
s örvend a következőben,
öröme kétszeres, a szíve ujjong,
saját cselekedeteinek tisztasága ragyog vissza rá.
16. Nem bánja, amit tett, sem ideát,
s nem bánja halála után odaát
aki jót tesz, mert igaz jutalom
vár rá jótette jutalmaként.
(17) A bűnös szenved e világban,
s szenved a következőben, kétszeresen szenved.
Kínozza a lelkiismeret: „bűnt követtem el.”
A pokolba jutván még nagyobb a kínja.
17. Megszenved a tetteiért ideát,
s megszenved értük majd odaát
a gonosztevő, ha pokolra zuhan,
s jajgathat: „Óh, miért tettem ezt!”
(18) Az erényes örvend e világban,
s örvend a következőben, öröme kétszeres.
Lelkiismerete tiszta: „jót cselekedtem.”
A mennybe jutván öröme csak növekszik.
18. Örvendhet a tetteiért ideát
s örvendhet értük majd odaát
aki jót tesz, mert az égbe kerül,
s boldog lesz: „Helyesen tettem ezt!”
(19) Akárhány szent himnuszt zenghet az ajka,
ha rest megfelelően cselekedni,
nem vallásos. Olyan, mint az a pásztor,
aki más marháit számolgatja.
19. Hiába hirdet sok ezer nemes szót
a férfi, ha nem aszerint cselekszik.
A szerzetesség haszontalan annak;
pásztor, ki mások nyáját veszi számba.
(20) Ha csupán néhány himnuszt zeng ajka,
de az örök Törvény szerint cselekszik,
elhagyja a szenvedélyt, a gyűlöletet, a dőreséget,
igaz tudás birtokába jutva kiszabadul elméje,
s kialszik benne mind az evilági mind a túlvilági
gyönyörök vágya, akkor valóban vallásos.
(ford.: Fórizs L.)
20. Ha csak kevés szót mond is ki a férfi,
de törvényben jár, aszerint cselekszik,
a szenvedélyt és bűnt messzire vetve
helyes tudással, igaz ismerettel,
sem itt, sem ott túl semmire se vágyva,
a szerzetesség hasznára van annak.
(ford.: Vekerdi J.)
